Chances (BTS JungKook, NamJoon) - 10. Együtt [18+]

A film végén NamJoon nem enged el azonnal – bal karja a derekamon pihen, jobbjával az én bal kezemet szorítja -, mozdulatlanul ül mellettem és várja, hogy én húzódjak el elsőként. Két kicsi ásítással később megemelem a fejemet és ránézek.

- Szeretnél te tusolni először? – kérdezem.

- Menj csak nyugodtan előre. Megvárlak – súgja halkan, s egy orromra adott puszival leszek gazdagabb.

- Biztosan nem szeretnél te menni elsőnek? – pislogok parányikat, kissé zavarban érzem magam ettől a témától, de NamJoont ez fikarcnyit sem zavarja látszólag.

- Menj előre. Itt megvárlak... – Lehajol hozzám, forró sóhajai égetik a számat, ezúttal én vagyok az, aki megszünteti a távolságot kettőnk között. Megcsókolom. – Szeretlek a karjaimban tartani téged – pihegi pillanatnyi elválásunkkor, majd még egyszer gyengéden összeérinti ajkainkat.

- Mindjárt visszajövök és megint a karjaidban tarthatsz...

- Alig várom...

Még egy édes csókot kapok NamJoontól, aztán nagy nehézségek árán sikerül elszakadnom tőle és a fürdőbe megyek gyors léptekkel. Épp csak megnyitom a csapot, amikor már dobálom is le magamról a ruháimat és állok be a zuhanyfülkébe a forró víz alá. A vaníliás tusfürdő illatával megtelik a kicsiny helyiség, aztán kilépve a vastag szőnyegre, betekerem magam a hatalmas törölközőmbe, s ahogy azt általában szoktam, még kissé vizesen tipegek át a hálószobámba a pizsamámért.

Azonban, amint kinyitom az ajtót, NamJoonba ütközöm. Ösztönösen ragad meg, és ránt is vissza magához, mielőtt még a nedves talpam megcsúszna a járókövön, és inkább a saját testi épségét kockáztatva tart meg mindkettőnket. A hálószoba ajtófélfájának csapódik a háta, halkan felmorran az orra alatt a fájdalomtól. Rögvest keresni kezdem a tekintetét és szólongatom megállás nélkül.

- Jól vagy? Nem ütötted meg nagyon magad? Lemenjünk az orvoshoz? NamJoon? NamJoon? Jól vagy? NamJoon?

- Ha ennyit kérdezel, nincs időm válaszolni – feleli mosolyogva, miközben fejét is megtámasztja az ajtófélfán.

- NamJoon... ne haragudj... – kapkodom a levegőt rémülten, bal tenyere arcomra csúszik és gyengéden megcirógatja a bőrömet.

- Nincs semmi baj, HyeJung-ah. Nem haragszom... – reagál alig hallhatóan. – Te jól vagy? Nem szorítottalak meg nagyon? – fürkészi az arcomat kíváncsi pillantásokkal övezve.

- Köszönöm, hogy megvédtél az eséstől...

- Bármikor megtenném. Itt leszek mindig, hogy vigyázzak rád, HyeJung-ah...

- Köszönöm...

NamJoon ajkai között egy halk sóhaj szökik ki, ahogy elveszi rólam pillantását és végigvezeti rajtam kíváncsi szembogarait. Komótosan siklik végig testemen tekintete, aztán visszatérve arcomhoz, mélyen a szemembe néz. Érzékien fogai közé szorítja alsó ajkát, megszűnök létezni ebben a lélektükörben. A szívem vadul kalapál a bordáim között, a gyomromban szétreppennek a pillangóim, és semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy NamJoon oltalmat nyújtó karjaiban legyek.

- Kész vagy, HyeJung-ah? – szakít ki a mámorító pillanatból NamJoon búgó hangja.

- Ühüm... – dünnyögöm ámulatban úszva. – Mehetsz zuhanyozni...

- Köszönöm. Addig bebújsz az ágyba? Vagy megvársz a kanapén?

- Megvárlak a nappaliban.

Egy homlokra adott puszi után magához ölel, aztán elengedve derekamat, ellép tőlem és a fürdőbe slisszol. Megfordulok a tengelyem körül és megtámaszkodom az ajtófélfán. Mosolyogva nézem, ahogy NamJoon egy kacsintással egybekötve csukja be a térelválasztót, és meghallom, mikor kinyitja a csapot a zuhanyban. Eszembe jut, hogy nincs másik törölköző, az pedig elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy kiszálljon a fülkéből, így a szekrényhez iparkodom, hogy előkapjak egy tiszta textilt. Már robogok is be a fürdőbe, s fel sem tűnik, hogy NamJoon már a zuhanykabinban áll. Annyira el voltam foglalva a kutatással, hogy nem figyeltem a kabinajtó súrlódó hangjára. Megdermedek a mozdulatban, tátott szájjal bámulok NamJoonra, aki korántsem érzi magát zavarban emiatt.

- Nam... Nam... Joon... én... saj... bocs... bocsánat, hogy rád törtem az ajtót! – Ledobom a törölközőt a mosdókagyló szélére, és már menekülök is a helyiségből, amikor megérzem NamJoon vizes ujjait csuklómra simulni. – NamJoon? – értetlenkedek teljes vörösségben úszva.

- Most már késő berántanom téged magam mellé? – kérdezi kajánul vigyorogva, kellőképpen meglep a reakciója.

- Nam... Joon... én... vagyis... – veszek egy nagy levegőt, egy másodpercnyi időre elkapom a pillantásomat róla, majd kíváncsi szemeibe nézek. – Inkább iparkodj azzal a zuhanyozással. Kezdek fázni a nedves törölközőmben.

- HyeJung... – Közelebb húz magához, derekamra vezeti karját és azzal a lendülettel ajkaimra hajolva némít el. – Máris kész vagyok... – pihegi ajkaink közé, aztán lazít a szorításán és elveszi rólam tagját.

- Kint megvárlak.

Ezzel már be is csukom a hátam mögött az ajtót, és a hálómba megyek, hogy magamra kapjam a pizsamámat, aztán pedig visszabattyogok a nappaliba. Kényelmesen elhelyezkedem a kanapén és türelmesen megvárom, míg NamJoon végez a fürdéssel és ismét élvezhetem a társaságát. Így is lesz. Alig pár perc elteltével már hallom a lépteit, ahogy közelít felém, a pamlaghoz érve megtámaszkodik a hátrészén és lehajol hozzám. Törődéssel telve simítja száját a homlokomra, majd orrhegyemet és arccsontomat éri gyengéd érintés, végül ajkaimon zárja útját a kényeztetése.

- Gyors voltam? – suttogja.

- Ha azt mondom, hogy igen, azt hinnéd, hogy nem vártalak vissza. Viszont ha meg azt, hogy nem, lehet, elárulnám magam, mennyire hiányoztál.

- Nem akartál bejönni mellém... – jegyzi meg duruzsolva, miközben egy újabb édes puszival gazdagodom, amit ezúttal nyakam egy alsó pontjára kapok. – Te nagyon is hiányoztál nekem. Szeretnél még itt pihenni vagy inkább nyugovóra térnél?

- Te nem vagy álmos?

- Engem felébresztett a zuhany. Mindig így járok. De szívesen betakargatlak és melletted maradok, míg elalszol. Aztán pedig elteszem magam én is.

- Tényleg a kanapén akarsz aludni? – teszem fel némiképp csalódottan.

- Mondtam, hogy mindig vigyázni fogok rád.

- Mi van akkor, ha rosszat álmodok? Ha rémálmaim lesznek az éjjel. Ki lesz mellettem, akihez odabújhatok? – Gyermeki érveimet sorolva még szélesebben elmosolyodik, aztán megrázza fejét kissé.

- Betakargatlak, megvárom, míg elalszol, aztán pedig lefekszem én is. Ha pedig éjjel sikítva ébredsz fel a rémálmok miatt, azonnal ott termek melletted, és megint elaltatlak. Így jó lesz?

- Akkor mégsem gondoltad meg magad... – sütöm le szemeimet elkeseredetten, bármennyire szeretném, NamJoon nem igazán akar kötélnek állni, hiába is ment bele korábban.

- A zuhanyzóban rengeteget tanakodtam a ma estét illetően. Azt szeretném, ha bíznál bennem. Minden téren. Félek, hogy az éjszaka közepén letámadlak, és nem tudom visszafogni a vágyaimat. Nem akarlak bántani, HyeJung.

- A film előtt megegyeztünk, hogy ha úgy érezzük, akkor megállunk, és nem alszunk külön ágyban. Ez megváltozott?

- Ígérd meg, HyeJung, hogy ha túlmegyek a célon, azonnal megállítasz. Ígérd meg, HyeJung, hogy ha én nem tudok úrrá lenni magamon, te leszel az, aki leállít engem. Ha kell, erővel...

- NamJoon...

- Ígérd meg, HyeJung. Csak úgy tudok melletted elaludni, ha megígéred, hogy megállítasz a kellő időben, mikor úgy érzed.

- Rendben – biccentek válaszul. – Megígérem, hogy megállítom mindkettőnket, mielőtt megijednék.

- Köszönöm.

- Akkor? Megyünk aludni? – Lassan felegyenesedek a kanapéról és NamJoon mellé lépdelek, ám mielőtt még elindulhatnánk a háló felé, megállít lépteim során. – NamJoon?

- Várj egy kicsit, HyeJung.

- Baj van? – pislogok nagyokat értetlenül.

NamJoon két lépést tesz felém, aztán egy könnyed mozdulattal a karjaiba kap, és felemel a földről. Döbbenten fonom át lüktető nyakszirtjét, ebben a másodpercben tudatosul bennem, hogy NamJoon félmeztelenül ácsingózik a nappalimban, csupán egy lenge matéria takarja el a kényesebb részeket. Elvégre, a könyves polc előtt ácsorogva nem számított arra, hogy mégis ma lesz az a nap, amit együtt töltünk. Ahogy azt sem gondolnám, hogy mindig van nála egy tartalék alsónadrág az ilyen és ehhez hasonló esetekre. Ám valahogy mégsem tudok tovább ezen morfondírozni, ahogy szorosan tart tagjai között, akárcsak a legértékesebb porcelánbabákat szokás. Továbbra is fedetlen felsőtesttel.

Bőre forrósága égeti az enyémet, felpezsdíti a véremet. Homlokával megtámaszkodik a homlokomon, majd fordulva kettőt, elindulunk a hálószobám irányába. Óvatosan belép velem a helyiségbe, aztán az ágyamig araszolunk. Mielőtt még leengedne, orrával játékosan megpiszkálja az orrhegyemet, majd lágyan simítja össze ajkainkat. Nyelve könnyedén siklik át számba, azonnal érzéki tangóba kezdenek vörös izmaink. A hátam két szívdobbanásommal később puha anyaghoz ér, NamJoon pedig testével fölém magasodik, s kissé rám is nehezedik súlyával. Alkarjaival megtámaszkodik a fejem mellett, ujjai tincseimmel játszadoznak, ahogy mélyen megcsókol. Rabul ejt a másodperc tört része alatt.

Hosszan végigvezetem tenyereimet feszes hátán, beleremegek a saját érintésembe, ahogy kalandozom hibátlanul kidolgozott izmain, aztán visszaérve nyakához, kulcscsontjánál kezdve indulok el hasfala irányába, hogy ott is érzékien feltérképezhessem tökéletes idomait. Megrészegít a közelsége, újabb és újabb nyöszörgést folytok el, de NamJoon is nehezen tartja magát előttem. Dörmögése csak olaj az egyébként is lángoló tűzre. A csókja édes méregként áramlik szét testemben, gyengéd simogatásaival felébreszti szunnyadó érzékszerveimet, melyek az újabb érintésekért esengenek, amint hozzámér egy-egy ponton. Mindkét lábamat felhúzom, mire NamJoon picit helyezkedik felettem és inkább szorosan mellém fekszik. Ujjai segítségével vet véget a negédes mámoros játéknak, majd ködös szempárját rám emelve szólal meg.

- HyeJung... most kell megállnunk...

- Épp, mikor kezdtem megszokni a mámorító érzést... – pihegem belefeledkezve tündöklő íriszeibe. – Túlságosan jó veled minden pillanat, NamJoon...

- Ugyanezt mondhatnám én is neked, Yeobo... – becézget édesen, miközben lágy, felfelé ívelő görbület rajzolódik ki kissé duzzadt és vöröslő ajkára. – Fogalmad sincs róla, milyen nehéz helyzetben vagyok.

- Miért? Miért mondod ezt? – pislogok meglepetten.

- Te minek neveznéd azt, hogy a karjaim között tarthatom álmaim nőjét, akinek szépsége angyalokkal vetekedik, a jelleméhez nincs foghatóbb, és olyan közel engedett magához, amiről eddig a pillanatig még álmodni sem mertem. Te képes lennél visszafogni a vágyaidat?

- NamJoon... – képtelen vagyok megszólalni a szavai hallatán, könnyek szöknek a szemembe, ahogy eljutnak tudatomig bókjai.

- Mi a baj? Miért pityeregsz? – kérdezi halkan.

- Soha senki nem mondott még nekem ilyen szép szavakat... NamJoon... én... alig merem elhinni, hogy... hogy itt vagy... és én is itt vagyok... Ahogy azt is... azt is, hogy... hogy így érzel... irán... irántam... NamJoon... – Lassacskán kibuggyannak a könnyeim, nagyokat kell nyelnem, hogy folytatni tudjam. – Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna...

- Akkor ugyanazt a tündérmesét álmodjuk.

Újfent ajkaimra hajol, hogy egyetlen hosszú csókkal pecsételje meg őszinte szavait. Az édes csók szinte azonnal felhevül, ahogy átadjuk magunkat a másik iránt érzett vágynak köszönhetően. Mindkét karomat nyakára fonom és visszahúzom magamra. Készséggel tesz eleget akaratomnak, teljes testével fölém magasodik, ölemben megérzem duzzadó férfiasságát, mire a csókba nyögünk mindketten. Hirtelen válik kényelmetlenné a pizsama alsóm és a felsőm egyaránt, és ez az érzés csak fokozódik, mikor NamJoon perzselő ujjbegyei kíváncsiskodnak be a ruháim alá. Újra és újra összerezzenek a lágy érintéstől, vágykeltő módon siklik végig tenyere oldalamon, majd tarkómra vezeti mancsát és hajamba fúrja vékony ujjait. Zihálva szakad el számtól, pillantásunk összefonódik.

- Egy dologról viszont mindketten megfeledkeztünk... – szólal meg kisfiúsan vigyorogva.

- Mire gondolsz, NamJoon? – pislogok kíváncsian.

- A védekezésre.

- Mire?! – kidülled a pupillám, de mielőtt még éktelen sikításba kezdenék, folytatja is tovább gondolatát.

- Nem tudom, hogy te észrevetted-e, de nem nagyon készültem úgy, hogy nálad töltöm az éjszakát. Nincs nálam tiszta alsó... – süti le szemeit, aztán rám emeli őket. Azonban ez a tekintet sokkal többet mond egyetlen szónál. – Anyaszült meztelenül mégsem feküdhetek melletted egész éjjel, mert még ez a törölköző is alig tud visszatartani. Így nincs más választásunk, a kanapén kell meghúznom magam.

- Vagy pedig fogod magad, felkelsz szépen, és a komódhoz ballagsz...

- HyeJung? – néz rám kétkedőn, persze érthető a reakciója, hiszen miért is lenne nálam férfiholmi.

- A múltkor YongHwa nálam hagyta a cuccait, de nem kérte vissza őket. Így gondoltam, jó lesz még valamire. Kimostam, kivasaltam és összehajtva betettem a komód legalsó fiókjába.

- Miért volt nálad Hyung? – összeráncolja a homlokát, tetszik ez a pillanatnyi féltékenység, ami rátör váratlanul, elveszem jobb kezemet nyakáról és arcára csúsztatom a tenyeremet. Hüvelykujjamat szájára teszem és végighúzom rajta.

- Nincs okod a féltékenységre, Tigrisem – szólalok meg elégedetten vigyorogva. – Lassan fél éve, hogy YongHwával néha elmegyünk futni egyet. Az egyik reggel viszonylag későn értünk vissza, és mivel a hátsó bejárat felől jöttünk az épületbe, egyszerűbb volt nálam lezuhanyoznia és átöltöznie, mert már késésben volt a terápiáját illetően. A cuccait pedig kimostam és hetekig csak pakolásztam, hogy majd beugrik érte. De nem így lett, úgyhogy fogtam, és bevágtam őket a komód aljára. Tehát, mielőtt még kihúznád magad a közös ágyban töltés alól, kelj fel és szedd elő a cuccokat a komódból. Találsz alsót is, meg pólót is, ha hideg lenne az éjszaka.

- Látom, mindent elkövetsz, hogy melletted legyek... – nyom egy puszit az orromra. – De legyen! Elfogadom. Talán találok valamit Hyung cuccai között.

Könnyedén löki fel magát rólam, aztán legördülve testemről araszol el a bútordarabig. Akaratlanul is utána nézek, hirtelen akad a torkomban a következő nyelésem, majdnem elájulok a saját ágyamban fekve. NamJoon nemhogy rólam hempergett le, de még a törölköző is elhagyta testét, és ádámkosztümben ül az ágyam végében. Még az a szerencse, hogy viszonylag sötét van a szobában, amennyi fény van, az egyedül a kinti lámpák világításának tudható be, ahogy bekúsznak a redőny rései alatt, így nem láthatja, hogy vérvörös arccal bámulom őt. Ám mégis elvarázsol inkább ez a látvány, mintsem felpezsdítse a véremet és azzal egyetemben NamJoonra vessem magam. Mélyet sóhajtok, miközben belefeledkezem a képbe.

Az izmai finoman mozognak, ahogy lehajol és felhúzza hosszú lábain az alsót és igazítja azt formás fenekére, majd a pólót is kikapja a fiókból és szembe fordul velem. Hevesen dübörgő mellkassal fekszem a párnámon és csodálom megállás nélkül NamJoont. Picit megrázza az anyagot, majd rám emelve csillogó íriszeit mosolyodik el. Ösztönösen viszonzom a görbületet.

- Muszáj felvenned azt a pólót? – kérdezem pironkodva, észrevétlenül harapom be alsó ajkamat, amint száguldani kezd a fantáziám.

- Szeretnéd, ha inkább nem? – biccenti picit oldalra a fejét, s közben teljesen kihúzza magát, mellizmai kidudorodnak, hasfala is megfeszül, bicepsze finoman megrándul, ahogy az anyagra fog erősebben.

- NamJoon... – szuszogom nevét önkívületlenül, érzem, ahogy a vágy eluralkodik testemen, összeszorítom combjaimat, tényleg kezdek tartani attól, hogy melyikünk lesz jobban észnél, és állítja meg a másikat.

- Mi az, Yeobo? – suttogja mélyen búgó hangon. – Nagyon elhallgattál... baj van?

- NamJoon... – nyújtom felé jobb karomat, mire ledobja a földre a ruhaneműt és négykézlábra térdelve a matracon, közelebb mászik hozzám.

- Baj van, HyeJung-ah? – hajol fölém, orra és szája tökéletes közelségbe kerül az enyémmel.

- Nagyon jól tudom, hogy kettőnk közül én vagyok az, akinek a leginkább észnél kell lennie. Aki nem hozhat felelőtlenül döntéseket, viszont néha úgy érzem, hogy te sokkal érettebben gondolkodsz nálam.

- Mire célzol, Yeobo? – puszilja meg jobb vállamat, aztán megint felemeli fejét és mélyen a szemembe néz.

- Ahogy az előbb figyeltelek öltözködés közben, a raboddá tettél, NamJoon. – Csupán egy félszeg és egyben szédítő mosolyt intéz hozzám, de nem szólal meg. Hagyja, hogy én suttogjak az éjszakába, és talán ez a félhomály könnyít azon, hogy még jobban megnyíljak neki. – Fogalmam sincs, hogy mikor és egyáltalán miként, de beléd szerettem, NamJoon. Nem csak egy szimpla túlfűtött vágyakozás, vagy hóbortos románc. Nem. Abból már kinőttem. Régóta ábrándozok egy társról, akihez esténként odabújhatok, akivel megoszthatom a bánatomat vagy éppen az örömömet. Valakiről, aki mellettem áll és támogat. Ma szinte az egész eddigi életem a feje tetejére állt miattad, ám én mégsem bánom, hogy így történt. – Újabb nagy levegőt juttatok le a tüdőmbe, aztán folytatom tovább monológomat. – Nem azért kérlek rá, hogy töltsd velem az éjszakát, mert nincs jobb időtöltésem, vagy, mert éppen ehhez van kedvem. Korántsem.~

- Cssh... nem kell megmagyaráznod semmit sem, Yeobo – csókol meg lágyan, félig lehunyt szemekkel szólal meg újfent. -  Bármit is kérnél tőlem, HyeJung, önként és dalolva tenném meg. Azt adtad nekem, amit soha egyetlen nő sem korábban. Mindenemmel vágyom rád, nem csak odalent kívánlak szüntelenül. Amellett, hogy őrjítően vonzó külsőd van, egy intelligens és segítőkész nő vagy, HyeJung-ah. Egy olyan férfi, mint én, csak álmodhat egy olyan angyalról, mint te. Soha nem fogom tudni meghálálni neked, hogy megmentettél és reményt adtál az életre.

- NamJoon...

- Cssh... ha a töredékét is tudom visszaadni annak, amit te nyújtottál nekem, megteszem.

- Kérdezhetek valamit, NamJoon? – Felrémlik bennem a környék, ahol ebédelni voltunk, és az ott elejtett megjegyzése. Határozottan bólint a kérdésemre. – Milyenek voltak azok a nők, akikkel már dolgod volt? – kikerekednek a szemei, sejtettem, hogy nem számít egy ilyen mondatra tőlem.

- Valóban szeretnéd tudni, HyeJung? Nem szeretném, ha csalódnál bennem...

- Milyenek?

- Túlnyomó részben csak egy éjszakát töltöttem velük. Örömlányok voltak. Csinosak és persze értették a dolgukat, hogyan kell lázba hozni egy férfit. Igyekeztem mindig rövidre fogni ezeket az alkalmakat, mert érzelmileg nem kötődtem egyikükhöz sem.

- Volt olyan nő, akihez azért rendszeresen visszatértél?

- Egy volt. AhRinak hívták. Fiatal volt és félénk. Először fogalma sem volt róla, mit kellene igazán csinálnia, aztán persze kitanulta a szakmát a többi prostituálttól, és nagyon is jó lett benne. – Nagyot nyel gondolata végén.

- Folytasd, kérlek...

- Komolyan erről szeretnél beszélgetni, miközben itt fekszel mellettem?

- Folytasd... szeretném ismerni a múltad ezen részét is. Hozzád tartozik... kérlek...

- Jól van – fújtat egyet. – Szóval AhRi volt az a lány, akihez a legtöbb ilyesfajta kalandom fűződik. Mindegyik együttlét jó volt vele, kielégítette azt, amit kell, de ettől függetlenül hiányzott valami. Mindegyik nőből ugyanaz hiányzott...

- Micsoda? Mi hiányzott?

- Ez a tekintet... – simít végig három ujjbegyével arcomon, aztán ő húzza végig hüvelykujját számon. – És ez a remegő ajakpár. Az érzések... Egyiküknek sem voltak érzéseik. Hidegek és távoliak voltak. De te más vagy, mint ők, HyeJung-ah. A lábad nyomába sem érhet sohasem egyik nő sem, akivel dolgom volt. Soha...

- Tudnál úgy együtt lenni velem, mint AhRival? – teszem fel alig hallhatóan.

- Tessék? Mit... mit kérdeztél?

- Tudnál úgy lefeküdni velem, mint AhRival?

- Arra vagy kíváncsi, hogy bánnék-e úgy veled, ahogy egy prostituálttal szokás? – felel kérdéssel a kérdésre, mire csak biccentek egyet válaszul. – Sohasem... nem tudnálak csak úgy ágynak dönteni, és kihasználni a testi adottságaidat. Képtelen lennék rá... nem tudnám... nem... soha...

- Akkor hogyan csinálnád?

- HyeJung? – A füle hegyéig vörösödik a váratlantól, bár bevallom, én is pironkodom a saját kíváncsiságomtól, de mégis van valami, ami a folytatásra késztet.

- Csak beszélgetünk, NamJoon... csak picit túlfűtöttebb helyzetben és témáról. – Tincsei közé fúrom ujjaimat és egy csókot hintek nyakszirtjének alsó pontjára. Megremeg a tettemtől. – Elárulod nekem? Hogyan bánnál velem az ágyban? Hogyan tennél magadévá?

Nem válaszol először, feljebb ül az ágyon és az ablak irányába néz kis ideig. Elbizonytalanodom. Talán mégsem kellett volna ennyire feszegetni ezt a témát, s már készülnék egy nagyon hosszú és kiveséző bocsánatkérésre, amikor elfordul az ablaktól és átmászik a másik oldalamra. Szorosan mellém ül le. Némán méricskéli arcomat, továbbra sem hagyja el száját egyetlen szó sem, viszont én sem töröm meg a csendet. Egyelőre még türelmesen várok, hátha csak a bátorságát kell összeszednie. Megfogja a kezemet és ujjaimra szorít.

- Egy finom vacsorára invitállak a lakásomba. A kedvencedet készítem el, négy fehér gyertya ég a tányérok mellett, amik felelősek a romantikus hangulatért, és amiknek fénye csodás táncot lejt rózsaszín bőrödön. A vacsora után bekötöm a szemeidet egy vékony és puha anyaggal, aztán átvezetlek a fürdőszobába, ahol kellemes és illatos fürdővíz vár már rád.  - Gyengéden cirógatja ujjbegyével kézfejemet szavai közben. - Miután ellazít a levendulaolajos fürdő a hosszú munkanapod után, a karjaimban tartva viszlek át a hálószobába, óvatosan belefektetlek a szirmokkal teleszórt párnák és takaró közé. Gyengéd mozdulatokkal lesimogatom rólad a nedves törölközőt, a tenyerembe nyomok némi masszázs-olajat, és minden porcikádat bekenem vele. - Elengedi kezemet és bal vállamhoz nyúlva, óvatosan félre tolja  felsőmet, hogy fedetlenné váljon kulcscsontom egy része. - Mámorban úszva élvezem, hogy megérinthetem minden erogén-zónádat, s ahogy szembe kerülsz velem, megcsókollak. De ebben a csókban nem csak az irántad érzett vágy tombol. Nem. Cseppet sem. Szerelmesen, féltőn és törődéssel telve csókollak meg, s elválva édes ajkaidtól, elindulok lefelé testeden, hogy minden pontodat érezhessem a számmal. Formás melleiden tovább időzök, hasadat is többször pásztázom végig, majd tovább haladva rajtad, combjaidat veszem ostrom alá. - Vágygerjesztő módon érint meg ujjaival, s vezeti végig őket rajtam. - A hangjaid, amiket kicsalok belőled csak a további folytatásra késztetnek, s miután megízleltem lábaidat, az öledbe hajtom fejemet, hogy ott zárjam be kényeztetésem útját. Addig csókollak és izgatlak, míg kéjes hangokon nem adod tudtomra, hogy a csúcsig sodortalak, ám még nem hagyom abba azonnal. Élvezem minden rezdülésedet, ahogy megrándulnak izmaid alattam, majd elválva édes pontodtól, újra végigcsókolva testedet mászok fel hozzád. S végre mindenemmel érezhetlek. – Alig tudok észnél maradni NamJoon szavait hallva, a bugyimnak természetesen lőttek ma estére, és ezt NamJoon is érzékeli, ahogy most bal belső combomon simít végig. Csak úgy, mint mikor elmesélte, hogyan töltené velem az első éjszakánkat, és cirógatott meg az említett pontokon. – Mindenemmel vágyom rád. Mindenem érted kiált. Az egész lényem.

- Láthatod és érezheted, hogy én éppen ugyanígy vágyom rád... – Felülök az ágyon és NamJoonhoz fészkelem magam. – Nincs szükségem a vacsorára és fürdőre. Viszont arra a NamJoonra, aki az imént bánt velem... Rá igen... – Lehunyt szemekkel hajolok hozzá egy csókért, hogy érezzem ajkainak puhaságát. – NamJoon... – szuszogom ajkaink közé pillanatnyi elválásunkkor, aztán jobb kezemmel sűrű hajába túrok és lassan húzni kezdem magammal. A hátamra fekszem...