...hol is kezdjem? Túl sok gondolat kavarog bennem, így tényleg nem tudom, honnan is fogjak neki. Talán lehet azzal kellene kezdenem, hogy "Köszönöm...". Igen. Hálás vagyok, hogy itt vagytok, olvastok, Álmodoztok...velem. Vagyis...álmodoztatok.
De még előtte... újabb mérföldkőt sikerült a minap átlépnünk, noha nem a mai napon és nem is tegnap. Nem tudom pontosan, hogy mikor történt, túl sok dolog zajlik egyszerre körülöttem, amit nehezen tud a szervezetem / Lelkem feldolgozni, megemészteni. Öhm...vissza ennek a gondolatnak az elejére. 30.000. Igen, harmincezer. Ennyit ért már el az oldal látogatottsága. Hálás vagyok Nektek érte, hogy nap mint nap után ellátogattok ide, akár újraolvastok egy-egy Álmot, vagy bármi egyéb. Szóval, tényleg köszönöm a Támogatásotokat.
...amiért voltaképp ez lett a bejegyzés címe és nem az örömködés... Nos, mondhatnám, hogy "Gondolom, tudjátok...", vagy "Biztosan hallottátok...", és ehhez hasonló kezdetek, én mégsem szeretnék így nekiindulni, mert tudom, hogy akik látogatói ennek a blognak, tudják, hogy milyen tragikus esemény történt Imádott Világunkban. Ellenben azt kevesen tudják, hogy (akár másokhoz hasonlóan) bennem nagyon is mély nyomot hagyott. Meglehet, valakinek sikerült már felfognia, elhinnie, akár feldolgoznia, vagy már az úton van, hogy egy Angyallal lett gazdagabb az Égi Kórus. Egy nagyon különleges Angyallal, aki még az emberi életben is éppen ilyen Különlegesnek és Megismételhetetlennek számított.
...ám az én esetemben kevés az a szó, hogy "mély nyomott hagyott", hiába írtam le az imént. Én nem csak egy Idolt, Példaképet veszítettem el. Számomra sokkal több volt, mint egy Sztár, vagy egy Előadóművész-zeneszerző. Számomra Ő maga volt az Élet. Neki köszönhetem, hogy még itt vagyok a Földön és Miatta küzdöttem végig a mindennapjaimat. Megmentett. Szó szerint az életemet köszönhetem Neki, az Ő hangja és Ereje volt az, ami itt tartott, ami segített megvívni a démonaimmal. A nap minden percében számíthattam Rá, s valahányszor az Égre néztem, feltettem a kérdést: "Jól csinálom?" "Köszönöm, hogy ma is segítettél és megmentettél!". Most csak bámulom az Eget, és képtelen vagyok kimondani azt a pár szót, amire vágyik, amivel el kellene engednem. Fogalmam sincs róla, hogy valaha képes leszek-e kimondani ezeket a szavakat... most még egyelőre azt sem tudom elfogadni, hogy nincs többé... szóval ezzel kellene kezdenem...de még nem megy... nem.
Drága Álmodozóim, most Hozzátok szólok!
Tudjátok, jó néhány Álom van folyamatban, ezen az oldalon és külön blogokban is. Mivel azt sem tudom, mikor lesz erőm újra billentyűt ragadni, s folytatni az Álmokat, így Titeket kérdezlek meg elsőként. Mert számomra az a legfontosabb, hogy Nektek örömet szerezzek még akkor is, ha bennem tátong az üresség és a mérhetetlen fájdalom.
A mai napon egy újabb szavazást indítok, melyre várom a visszajelzéseket, ezúttal tényleg komolyan. Aki egyszer is olvasott tőlem / álmodott velem, azt kérem, hogy reagáljon! Ezúttal kérlek Titeket, hogy mutassátok meg magatokat, segítsetek nekem... meglehet, éppen ez lesz majd gyógyír a szenvedéseimre... nem tudom. Túl nagy a káosz a Lelkemben, ami ripityomra tört és ordít a kíntól, összedőlt a Menedékem.
Tehát kérlek Titeket, drága Álmodozóim, segítsetek most nekem... Nektek lehet, csak egy kattintás, nekem viszont lehet, hogy egy segítség lesz, hogy újra hinni tudjak valamiben...hogy újra Álmodni tudjak és újra Menedékre leljek ebben a fájdalomban, ami körülvesz, s nem telik el úgy napom, hogy ne zokogjak keservesen.
Két szavazást fogtok találni a blog oldalsó szakaszán, viszont itt is felsorolom őket, hogy némi támpontot kapjatok, ha esetleg címről nem ugrana be valamelyik Álom. Nem kell egyetlen Álmot kiválasztani, ha több tetszik, akkor többre voksoljatok. A lényeg: Melyik Álmot szeretnétek végigálmodni? Ha mindegyikre érkezik szavazat, akkor idővel mindegyiknek pont fog kerülni a végére, azonban azt nem tudom, mikor érkezik el ez. Ehhez ismét a türelmeteket fogom kérni. Az eredmény nélkül maradt történetek is egyszer talán be fognak fejeződni, hiszen egykoron ezt az ígéretet tettem. Ami pedig a "parkolóban" pihenőeket illeti...nos, azok nagyon hosszú ideig ott is fognak maradni. Addig biztosan, amíg fel nem épülök lelkileg és testileg egyaránt. Iszonyatosan megvisel ez az időszak...sajnálom! Tényleg sajnálom, hogy cserben hagylak Titeket.
...azonban tüzetesen kérek Mindenkit, hogy ha lelkileg bárkit felkavarna az Álmodás, inkább most még ne kattintson. Várjon még... lesz ideje, mert egyhamar nem zárom le a szavazást...
3. Törékeny Világ (SHINee TaeMin) - egy "parkolópályán" pihenő Álom, melynek kidolgozása még folyamatban van, de természetesen szavazat érkezhet // elengedő voks - 10 db - esetén érkezem egy Előzetessel és Szereplő válogatással //
6. JellyGirls - "parkolópályán" pihenő Álom, melynek kidolgozása folyamatban van, a címből talán sejthető, hogy főleg a VIXX berkein belül játszódik // elengedő voks - 10 db - esetén érkezem egy Előzetessel és Szereplő válogatással //
7. The Look of Love - "parkolópályán" pihenő Álom, melynek kidolgozása folyamatban van, elöljáróban tanár-diák szerelmeket dolgoz fel, megannyi karaktert mozgatva, bandák, melyekből a szereplők kikerülnek pl. SHINee, SuJu, BTS, Red Velvet, F(x), EXO, VIXX, GOT7 // elengedő voks - 10 db - esetén érkezem egy Előzetessel és Szereplő válogatással //
8. Beauty and Beast - "parkolópályán" pihenő Álom, melynek kidolgozása folyamatban van, kísértetiesen hasonlít a Disney-féle mesére, azonban korántsem olyan véget szánok a történetnek, viszont ez az egyik olyan Álom, ami a legrégebb óta pihen a garázsban és vár a megfelelő alkalomra... // elengedő voks - 10 db - esetén érkezem egy Előzetessel és Szereplő válogatással //
-
Minnie? – összeráncolom a szemöldökömet, egyre nagyobb zavar telepszik az
elmémre. – Ki? Ki az?
-
Én – lép MinYoung mögé az illetékes személy. – Én vagyok az, SungYeon-ah.
Yeonnie – sóhajt fel alig hallhatóan.
Döbbenten
formálom a nevét, de hang nem jön át a számon. Egyszerűen nem tudom felfogni,
hogy itt áll az ajtóban és engem néz mozdulatlanul. Az ő szemei is kicsit duzzadtak
a sírástól, a lelkem sajdul bele a látványba. A Csapat tagjai kérdőn pillantanak
rám, aztán a váratlan látogatómat mérik fel alaposan, végül megint rajtam
állapodnak meg tekinteteikkel. Öhm, igen.
Van egy kis folt a múltamban, amit nem nagyon osztottam meg egyikükkel sem. Még
YongGukkal sem. Pedig neki kellett volna a leginkább elmondanom. Lehet, hogy
most örökre el is késtem a vallomással...
-
SungYeon? – szólal meg elsőként a leader. – Szeretnéd, ha inkább kimennénk?
-
YongGuk – suttogom a nevét, ahogy belefeledkezem homályos szempárjába. – Nagy
baj lenne, ha picit szeretnék egyedül maradni a lányokkal?
-
Nem – húzza kényszeredett mosolyra telt ajkait, miközben az ujjainkra szorít. –
Odakint leszünk. – Apró puszit nyom a homlokomra, majd utasítva a többieket,
elhagyják a termet.
Szó
nélkül nézem végig, ahogy sorban kivonulnak, a lányok mélyen meghajolva
hálálkodnak a figyelmességért, még a régi ismerős is megdől, hogy megköszönje
nekik az előzékenységet. MinYoung egészen az ágyamig ballag, szorosan mögötte
lépdel a harmadik tag, nyomukban pedig lehajtott fejjel kullog MinGi. A szívem
újfent összeszorul az arcukat látva.
-
Unnie – nyüszít fel MinYoung, amikor elém ér, gondolkodás nélkül hajol le
hozzám, hogy magához öleljen. – Unnie, mi történt? Hogy’ kerülsz ide? Mi ez az
egész? Mégis mi történt veled, Unnie? – zokogja megállás nélkül a kérdéseit.
-
Csak egy kis baleset, Angyalom, nincs semmi baj – dünnyögöm tincsei közé, bal
kezemet remegve emelem fel, hogy derekára simítsam a karomat, nagyot szippantok
édeskés-gyümölcsös illatából.
-
Nem úgy néz ki, mintha semmi bajod nem lenne – mormogja maga elé MinGi, belőle
is könnyes hangok törnek fel.
Alig
bírom elengedni MinYoungot, hogy végre a másik két vendégemnek is elegendő
figyelmet szentelhessek. Miután az idősebbik lány lefejti rólam végtagjait,
MinGi tesz hasonlóképp. Erősen a testéhez szorít, aztán felegyenesedik.
Továbbra is némán bámuljuk egymást, ám végül mégis a fiatalabbik lány az, aki
magához veszi a szót.
-
Azt hiszem, a legjobb lesz, ha kettesben maradtok. Talán van mit megbeszélnetek.
– Végigsimít a felkaromon, MinYoungra néz és a következő momentumban az ajtó
felé biccent, aztán kiosonnak a teremből.
-
Baj, hogy eljöttem? – kérdez halkan, amint becsukódik MinYoung háta mögött a
térelválasztó.
-
JongHyun – dünnyögöm a nevét erőtlenül.
-
Leülhetek, Yeonnie? – A szék mellé lép, vigyázva kihúzza, s félve minden
reakciómtól, lassan leül rá. – Hogy’ érzed magad, Yeonnie? – fogja meg a
csuklómat, amibe az infúzió van vezetve.
-
Voltam már jobban is – suttogom, az ujjaim megmagyarázhatatlanul fonódnak össze
az övéivel.
A
keze melegséggel tölti fel a testemet, s még egy visszafogott remegés is úrrá
lesz rajtam. Hosszú idő telt már el azóta, hogy utoljára találkoztunk, vagy
éppen még egyszer utoljára megfogja a kezemet. Újfent rám törnek a múlt
emlékei, amelyek egyszerre öntenek el boldogsággal és fájdalommal.
-
Mit mondanak az orvosok, Yeonnie? – szakít ki az emlékfoszlányból. – Mikor engednek
ki?
-
JongHyun. Öhm. Nos. Hát tudod.
-
Igen? – Közelebb fészkeli magát, arcával is egészen közel hajol az én arcomhoz.
– Mit szeretnél mondani? – Mélyen a szemembe néz, egészen megbénít a sötétbarna
pillantása.
-
Nem. Öhm. Úgy néz ki, hogy nem engednek ki. Egyhamar – motyogom utolsó
szavamat.
-
Hah? – pislog rám meglepetten, de a döbbenet mellé rémület is csatlakozik. –
Hogyan? Egyhamar? Yeonnie?
Felsóhajtok.
Ha már egy régi ismerősnek nem tudom
megmondani az igazat, akkor hogyan mondhatnám meg a lányoknak, hogy többé nem
lehetünk együtt? Lehet, azért nem megy olyan könnyen, mert épp JongHyun az a
személy, aki miatt egykoron ott hagytam az Ügynökséget? Nos, igen. A SHINee
aranytorkú énekese az, aki a Nagy Ő-t jelentette a számomra. Aki úgy ül itt a
széken, a kezemet szorongatva, mintha a Világa omlana össze a másodperc tört
része alatt.
-
Miért jöttél JongHyun? – szólalok meg kisvártatva. – Mit keresel itt?
-
Épp arra jártam, mikor MinYoung-ah telefonált. Láttam rajta, hogy elsápad és
nem tudtam magára hagyni. Már csak TaeMin-ah miatt sem. Viszont, amikor rám
nézett a hívás után, éreztem, hogy sokkal komolyabb dologról van szó, mint
ahogy először gondoltam. – Elhallgat, az összeszorított ujjainkra néz, majd
megint rám emeli varázslatos szembogarait. – Végül MinYoung mindent elmondott.
Azonnal látni akartalak. – Füle tövéig vörösödik az utolsó mondatától.
-
Miért? – pihegem én is pironkodva.
-
Mit miért? – pislog rám aprókat.
-
Miért akartál látni, JongHyun? Hiszen. Hiszen nem is beszéltünk évek óta –
közlöm a rideg tényeket.
-
Attól, hogy nem beszélünk, én még szeretek hallani rólad.
-
JongHyun – szusszantok fel nevével. – Miért akartál látni? – ismétlem meg picit
határozottabban.
-
Mondtam már – dünnyögi lesütött szemekkel.
-
JongHyun. – Összeszedem újfent minden erőmet, és folytatom tovább a
gondolatomat. – Valószínűleg már nincs sok időm hátra, úgyhogy nem szeretnék
felesleges köröket futni. – A kezünkre pillantok, aztán megint felemelem a
fejemet. – Miért jöttél?
-
Tudom, hogy elkéstem, Yeonnie. – Kezd bele pár mélyebb sóhajjal később. – Te már
új életet kezdtél, megtaláltad a boldogságodat és családra leltél. Tudom. Így
tudom azt is, nem helyes, hogy itt vagyok, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne
lássalak.
-
Miért? – nyögöm könnybe lábadt szemekkel.
-
Nem gondolod, hogy túl késő már az érzéseimről beszélni? – fáradt mosolyra
húzza kissé telt ajkait, homályos tekintete csak még jobban sírásra fakaszt.
-
Tudod, JongHyun. – Reszketve emelem fel bal kezemet, hogy arcára simíthassam
tenyeremet. – Mióta magamhoz tértem a kórházban és elmondta az orvos a
helyzetet – gyengéden megcirógatom a bőrét közben –, azóta rájöttem, hogy soha
nincs késő semmihez sem. Főleg nincs késő, ha az érzéseinkről van szó.
-
Yeonnie – suttogja könnyel teli hangon, arcát tenyerembe fúrja, majd egy
egészen apró puszit nyom a bőrömre. – Akkor nincs késő azt mondanom, hogy
szeretlek? – Néz fel rám vallomása közben.
-
Nincs – mosolygok fáradtan. – Ha tudnád, hogy milyen sokáig vártam erre a mondatra
– pihegem halkan.
-
Mindig is szerettelek, de soha nem tudtam, hogy te hogyan érzel irántam. De
mikor eljöttél az Ügynökségtől, rájöttem, hogy sokkal jobban szerettél annál,
minthogy kockáztatnád őket. Sajnálom, hogy későn ébredtem. Annyira sajnálom,
Yeonnie. – Újabb puszival jutalmaz, amit ezúttal a csuklómra kapok. – Örökké szeretni
foglak – sóhajtja bőrömre.
Lassan
felemelkedik a székből, homlokával megtámasztja az én homlokomat. Elveszem
gyémántként csillogó lélektükreiben, melyen egyszerre tükröződik a bánata és
öröme, hogy végre kimondta, mit idáig lelkében őrzött mélyen; a szívem szapora
ritmust diktál a mellkasomban, kezem még mindig arcán pihen. Forró lélegzete
érzékien simogatja a számat, beleszédülök a közelségébe. Észrevétlenül
nyalintja meg ajkait, egy pillanatra megszakítja a szemkontaktust, számra vezeti
tekintetét, aztán megint egymás szembogaraiba merülünk.
-
Yeonnie – suttogja alig hallhatóan.
-
JongHyun – súgom nevét, a szívem kihagy egy ütemet, ahogy a név elhagyja a
számat.
-
Szeretlek.
Ezzel
bezárja a milliméternél is kevesebb távolságot ajkaink között, gyengédséggel telve
simítja össze száját az enyémmel. Félszegen viszonzom a bátortalan és
kezdeményező csókot, a szemhéjaim elnehezülnek a mámor tengerén lavírozva.
Arcán lévő kezemet tarkójára csúsztatom, megmarkolom hidrogénszőke tincseit és
lejjebb húzom. Bal szemem sarkából elindul az első könnycsepp, amit egy második
és harmadik követ, ahogy a kezdeti félszeg érintés felbátorodik. Oly’ sokáig vártam ezt a pillanatot, s most
mégsem hagyhatom magam elsodródni az érzéseimmel, mert nincs több időm. Az
alsó ajkamat érzékien megharapva szakad el tőlem, majd még egy puszit kapok a
homlokomra.
Mindkét
kezét az arcomra vezeti, és ujjbegyeivel törölgetni kezdi a folyton kibuggyanó
sós nedvességet. Ő sem bírja tovább, JongHyun szeméből is hullani kezdenek az
érzelmi jelek. Még néhány percet az ágyam mellett tölt, végül elveszi a kezeit
és az ajtóhoz hátrál. Fáj. Mérhetetlen
fájdalom járja át a testemet. Mióta megláttam az SM falain belül, azóta erről a
csókról álmodtam, hogy Ő és én, ám az Univerzum úgy látta jobbnak, ha a mi
utunk soha nem keresztezi egymást. Talán, ha bátrabb lettem volna annak idején,
akkor egészen máshogy alakul az életem. Talán...
-
Noona? – JunHong bukkan fel az ajtó mögött, az intésemre biccent egyet, és az
ágyamhoz siet. – Ugye itt vagy még, Noona? – leül a székre és azonnal a kezemre
fog. – Noona?
-
Nem lennék képes búcsú nélkül elmenni, Picúr. – Mindkét kezemmel megfogom
JunHong kezét és a számhoz emelem. – Visszajönnek a többiek is, ugye? –
pislogom a puszi után, kézfejét az arcomnál tartom.
-
Igen. Meg a két lány is mindjárt bejön. – Ujjaival finoman megcirógatja a
bőrömet, aztán leengedi a karomat, de a kezemet nem engedi el.
-
Rendben – sóhajtok nehézkesen.
Szinte
még ki sem mondom, ismét mozdul a térelválasztó és egyesével beszállingóznak a
banda tagjai, a húgaimmal a nyomukban. Csak JongHyun hiányzik, de talán nem is
baj, hogy már nincs a kórteremben. Tőle már képtelen lennék elköszönni, és az
is lehet, hogy neki sem menne olyan könnyedén. Szótlanul végignézem, ahogy
felsorakoznak az ágyam mellett, a két lány a fejem két oldalánál áll meg, a hat
fiú pedig szorosan mögéjük araszol. Mindannyian engem néznek és hallgatják a
nehézkes szuszogásomat.
-
Unnie? – szólal meg elsőként MinYoung, alig bírja megállni a zokogását.
-
Itt vagyok, Angyalkám – pihegem hosszan pislogva.
-
Unnie, én ezt. Én ezt nem akarom elhinni – zokogja, ahogy a vállamra szorít. –
Nem veszíthetünk el, Unnie. Még nincs itt az ideje.
-
Úgy látszik, hogy de igen. Eljött – szuszogom. – Eljött az én időm.
-
Noona – szipogja JongUp, miközben JunHong jobb vállára fog. – Még nem lehet a
te időd.
-
Annyi mindent szeretnék mondani nektek, mégsem tudom, hogy kezdjek neki. – A csuklómra
nézek, aztán megint a Családomon vezetem végig homályos tekintetem. – Annyira nagyon
sajnálom, hogy így történt. Hogy ennek tettelek ki titeket – sütöm le a
szemeimet.
-
Ez nem a te hibád, Noona – reagál YoungJae.
-
Ezzel azért vitatkoznék – erőltetek magamra egy mosolyt, hogy ezzel is
megnyugtassam őket, de hasztalan. – Elvégre én voltam a figyelmetlen.
-
Unnie – MinGi sem tudja visszatartani a könnyeit. – Akkor sem. Akkor sem a. Te.
Hibád.
-
Mivel nem tudom, hogy meddig lehetek veletek, így inkább megpróbálom összeszedni
a gondolataimat. – Megnyalom kissé kiszáradt ajkaimat, és mély levegőt veszek.
-
Ne erőltesd meg magad, Noona – motyogja DaeHyun. – Pihenned kell.
-
Muszáj. Muszáj elmondanom – motyogom.
-
Noona – YongGuk rekedtes hangjától összeszorul a szívem, tudom, tőle lesz a
legnehezebb elválnom.
-
YongGuk – nézek a leaderre. – Szeretnék elköszönni tőletek, mielőtt elfogy a
maradék erőm is.
A
fiúk csendesen zúgolódni kezdenek, egyikük sem szeretné, ha a búcsúzással telne
el a hátralévő időm – természetesen én sem –, de egyszerűen meg kell tennem.
Mielőtt tényleg késő lenne hozzá. Küszködve feljebb tornászom magam, hogy
valamennyire a szemükbe tudjak nézni még egyszer utoljára. Utoljára.
-
Mit szeretnél mondani? – kérdez HimChan, s lopva letörli a könnyeit.
-
Először is – veszek egy mély levegőt. – Vigyázzatok helyettem JunHongra.
Gondoskodjatok róla, hogy mindig eleget egyen és pihenjen, és ez ugyanúgy
vonatkozik a többi tagra is. Khm – Egyre bonyolultabbá válik a légzésem, érzem,
hogy a homokóra szemcséi lassanként elfogynak, nem peregnek tovább.
-
Így lesz, Noona – biccent beleegyezően HimChan. – Majd én gondoskodom a
maknae-ról.
-
JongUp. – Nyel egy nagyot, és megpróbálja kihúzni magát a sorból, mikor
megszólítom. – Uppie. Kérlek, te vigyázz a legjobban JunHongra. – Bólint. –
Maradj mindig ilyen angyali, soha ne hagyd, hogy bárki vagy bármi
megváltoztasson. Kérlek.
-
Ígérem – biccent, végiggördülnek a könnycseppek arcán, én pedig YoungJae-hez
fordulok.
-
YoungJae. – Felsóhajt. – Köszönöm, hogy az eltelt években mindig segítettél a
szervezésben, nélküled nagyon nehéz lett volna a lustaságok életét összeszervezni.
És köszönöm, hogy elfogadtad a döntéseimet. Köszönöm.
-
Noona - Az alkaromra szorít.
-
DaeHyun? – Parányikat pislogva leplezi a könnyeit, aztán összeszedi az erejét
és rám fordítja a figyelmét. – Köszönöm, hogy támaszt nyújtottál nekem, mindig
tartottad bennem a lelket. – Elcsuklik a hangom. – Ha te nem lettél volna
mellettem, akkor most nem lehetnék itt veletek. Hálás vagyok.
-
Noona, én köszönöm, hogy melletted lehettem. – Sietve hajol közelebb hozzám,
aztán egy arcra adott puszi után YoungJae mögé lép, ujjaik ösztönösen keresik
meg a másik kezét, összefonódnak.
-
Channie. – A Csapat Anyukája igyekszik tartani magát, de különleges szembogarain pontosan úgy játszik a fájdalom jele, ahogy a többiekén. – Lehet, előbb kellett
volna ezt elmondanom, de a te szempárod volt az, ami először magával ragadt, és
ennek a gyönyörű álomvilágnak a rabjává tett. Köszönöm minden tanácsodat.
-
Picúr – fordulok a maknae felé, mire lehajol hozzám és szorosan testem köré fonja
hosszú tagjait.
-
Nem akarom, Noona – sírja fülembe, könnyei eláztatják a nyakamat. – Nem akarom.
Nem hagyhatsz el minket. Noona. Noona nem teheted meg.
-
Sajnálom, Picúr! – Nem bírom tovább, megkapaszkodom kissé széles hátában,
ujjaimmal pólóját markolom. – Kérlek, ne haragudj rám.
-
Noona.
-
Vigyázz magadra, Picúr. Nőj nagyra. Mindig veled leszek, mert te vagy az én kicsi
maknae-m. Soha nem hagylak el.
-
Akkor maradj! Maradj velünk – zokogja fájdalommal telve.
-
El kell engedned, JunHong. Engedj el, Picúr – belebújok a nyakába és apró
puszit nyomok álla ívére.
-
Noona.
-
Nagyon fontos voltál nekem és az is leszel – súgom fülébe.
-
Mi lesz a vidámparkkal? – Felegyenesedik, könnyes tekintete találkozik az én
homályos pillantásommal. – Még oda el kell mennünk.
-
Vigyázz magadra, JunHong. – Arcára csúsztatom a kezemet, megértő mosoly
telepszik az arcomra. – Fogadj szót a Hyungjaidnak. Most már ők felelősek
érted.
-
Noona – visszahajol hozzám és még egyszer utoljára magához ölel.
-
Lánykáim. – Mindkét kezemet megemelem picit, a két lány tökéletes összhangban
dől meg, karjaik teljesen körbeölelnek. – Szeretlek titeket. Mindig itt leszek
nektek, odaátról is vigyázom majd a lépteiteket. Legyetek boldogok, legyetek
szerelmesek, és ne feledjétek, sosincs késő. Semmihez. – Kibújok vállaikból és
rájuk nézek. – Soha. Nem. Lehet. Késő – taglalom.
Hátrébb
lépnek az ágytól, újra és újra végigvezetem rajtuk a tekintetem. Foszlányok
jelennek meg előttem, a légzés percről percre lesz bonyolultabb, lassanként
elfogy az a kevés idő is, amit még velük tölthetek. S még egy Valaki hátra van,
akitől el kell búcsúznom. Örökre.
-
Szeretlek titeket. Mindegyikőtöket. Mindig is fontosak voltatok a számomra.
Megváltoztattátok az életemet. Ti. Ti voltatok. Ti voltatok a fény. A fény az
életemben. Új. Új értelmet adtatok. Adtatok a létemnek.
-
Noona – YongGuk simítja meleg tenyerét a vállamra, ránézek.
-
YongGuk.
-
Hagyjuk őket magukra. – HimChan kéri meg a Csapat többi tagját, akik gondolkodás
nélkül teljesítik a kérést, s a két lány is szó nélkül követi őket.
-
Drága leaderem. – Arcomat ujjaira hajtom, egy sóhaj után leül az ágyra,
szorosan a combjaim mellé helyezkedik. – Vigyázz nagyon a dongsaengekre. Tudod,
hogy milyenek, ha csak egy kicsit sem felügyeli őket valaki.
-
Rendben – bólint, útjára indul az újabb kövér könnycsepp.
-
YongGuk – elcsuklik a hangom, ahogy két kezemmel megfogom kezeit. – YongGuk. Mondanom.
Mondanom kell. Valamit.
-
Ne beszélj most, SungYeon-ah. – Parányi puszival illeti kézfejeimet. - Most ne.
-
YongGuk. YongGuk. Ölelj át. Úgy, mikor későn értem haza. A parkból.
Biztonságban akarok lenni.
A
leader hezitálás nélkül ül feljebb, s azzal a lendülettel derekamra vezeti erős
karjait. Szorosan, szinte már megfojtva ölel testéhez. Szíve lassú ütemet
diktál, én is megnyugszom a dallamtól. Állát megtámasztja fejbúbomon, nyom rá
egy puszit, majd orrát fúrja tincseim közé. Ujjaim görcsösen kapaszkodnak
felsőjébe, orromat nyakába fúrom, s hosszan belélegzem mámorító illatát.
Megnyugszom, ennél nagyobb biztonságban soha nem leszek.
-
Szeretlek, SungYeon – súgja hajamra, aztán még egyszer megpuszil ugyanazon a
ponton.
-
Szeretlek. Szeretlek, YongGuk. Köszönöm. Köszönöm, hogy magadhoz. Engedtél.
Köszönöm, hogy megtanítottál. Megtanítottál szeretni.
-
Maradj még. Maradj velem. Kérlek. Még nem mehetsz el. Nem készültem fel rá.
Szükségem van rád.
-
Sajnálom. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam – zokogásom felerősödik, még jobban
kapaszkodok YongGuk hátába.
-
Soha. Soha nem tettél ilyet.
Lazít
az ölelésén, máris hiányzik az oltalom, ami testéből árad. Két keze közé fogja
arcomat, homlokát az enyémhez préseli, majd ajkait simítja számra. Megremegek.
Még az utolsó lélegzetvételemet is képes vagyok arra használni, hogy így
reagáljak a közelében. Mentsvárként kapok ajkai után, s úgy csókolom, mint még
soha korábban. Az utolsó csókunkra akarok emlékezni.
Arra, ahogy felforr a vérem,
ahogy a vágy végigjárja a testemet, ahogy elveszi az eszem a gyengédség és az
őrület. Ahogy kívánom azt a pillanatot, mikor az övé lettem egy héttel a turné után. Azon a reggelen. Ott a kanapén. Mert még arra sem pazaroltuk az időt, hogy legalább a
hálóba vonuljunk. Vadul, már-már követelőzően csókolom YongGukot, kezei hosszan
végigsimítanak testemen, míg végül arcomon állapodnak meg. Mutató ujja
segítségével szakítja el szánkat egymástól. Visszaül a lábam mellé, ujjai az
enyémeket fogják magabiztosan.
Visszafogott
kopogtatás érkezik az ajtó felől, a leader határozott szólítására mozdul a
térelválasztó. Mindenki az ágyamhoz ballag, MinYoung és MinGi JongHyunnal a
falnál áll meg. Onnan nézik végig, ahogy a Családom körbevesz. Letörlöm a
könnyeimet, a végső sóhajaimat immáron a búcsúnak áldozom.
-
Köszönöm, hogy itt vagytok. Köszönöm. Köszönöm, hogy vagytok nekem. Lehetek.
Lehetek nektek. Soha egyetlen. Egyetlen percet sem. Bántam. Bántam meg. –
Felsóhajtok még egyszer. – Minden. Minden együtt töltött. Együtt töltött
pillanat. Ajándék. Ajándék volt. Ajándék volt számomra.
-
Noona – Szinkronban súgják maguk elé, zokogásuk visszaverődik a falról, nem
akarom, hogy ez a hang legyen a végső, amit hallok a távozásomkor.
-
DaeHyun?
-
Igen, Noona? – kap a karomért, hogy megszorítsa. – Mi az? Mit szeretnél?
-
Énekelj. Énekelj nekem. Hallani. Hallani akarom utoljára. A hangotok. A
hangotokat. Kérlek. Mindenki hangját.
-
Noona – szipogja JunHong.
-
Kérlek. Úgy akarom itt. Itt hagyni ezt. Ezt a helyet. Hogy ti. Hogy a ti hangotok. Kísér
el. Kérlek.
Az
utolsó szóra elszáll minden erőm. A szemhéjaim elnehezülnek, a szívverésem
lassan leáll, az agyam pedig lekapcsolja a biztosítékot. Hallom. Hallom, ahogy
a dalospacsirtáim énekelni kezdenek. Hallom, de már nem tudok reagálni. Csak
egy féloldalas mosoly az, amivel felelni tudok, de ők ezt már nem láthatják.
A hangjuk
elrepít egy olyan világba, ahol nincs fájdalom vagy bánat. Nincsenek könnyek,
nincsen ártó szándék. Csak a szeretet és a boldogság van jelen. Gyönyörű arcok
rajzolódnak ki a felhők között, csillogó tekintetek mosolyognak rám, s én
visszamosolygok. Mind együtt vagyunk. Szeretlek Titeket.
-
Mennyi? – nyelek egy nagyot, majd miután útnak indulnak a könnyeim, felteszem
az orvosnak az engem leginkább foglalkoztató kérdést. – Mennyi? Mennyi. Időm.
Van. Song doktor? – pihegem elhalón.
-
Pihennie kell, Kim kisasszony – szorít a vállamra, mire erőtlenül megrázom a
fejemet.
-
Kérem. Válaszoljon, Song doktor – kérlelem alig hallhatóan.
-
Nem tudjuk pontosan – felel csüggedten. – Sajnálom, Kim kisasszony. Egyedül a
szervezetén múlik, hogy meddig tudjuk életben tartani.
-
Értem – igyekszem lenyelni a krokodil méretű könnyeimet, de nem vagyok elég
erős hozzá, útnak indul a sós nedvesség a szemem sarkából.
-
Öhm – felsóhajt, majd elveszi a kezét a vállamról. – A főnökét már
értesítettük. Szeretné, hogy valakit még felhívjunk? Szeretne elbúcsúzni
valakitől?
A
kérdés hallatán összeszorul a torkom, a bordáim között szűkössé válik a hely.
Képtelen vagyok megszólalni, hiába faggat a kezelő orvosom. Szeretnék? Igen. Lenne. Vannak. Vannak,
akiktől szeretnék elköszönni, mielőtt búcsút mondok ennek a világnak. Főleg egy
Valakitől. YongGuk. Beszélnem kell YongGukkal! Minél előbb el kell neki
mondanom, hogy mit érzek iránta. Tudnia kell!
-
Kérem – nehézkesen nyalom meg kiszáradttá vált ajkaimat, majd összeszedve az
erőmet, folytatom tovább. – Szeretnék. Igen.
-
Ki lenne az a személy?
Mielőtt
még újfent szóra nyitnám a számat, erőteljes civakodásra figyelünk fel az
orvosommal. A folyosóról szűrődik be a hang, sikerül kivennem legalább két
embert is a nővér hangján felül, de ha jobban hallanám őket, akkor könnyebb
lenne beazonosítanom az illetőket. Egyszer Song doktorra pillantok, egyszer
pedig a résnyire tárt ajtó felé.
-
Kérem, oda nem mehet be! – A korábbi nővér toppan be a kórtermembe, a váratlan
látogatóm bal karját szorongatva. – Elnézést kérek, Song főorvos úr, de a
fiatalember nagyon szeretné látni a pácienst.
-
Semmi baj, MinAh-shi! Engedje csak be az urat – int a nővérnek.
-
Sajnálom, Song főorvos úr! – Fél szememmel látom, ahogy derékszögbe vágja
magát, majd lassan megindul az ágyam felé. – Sajnálom, hogy engedély nélkül
jöttem, de nem tudtam tovább várni.
-
Ön a kisasszony hozzátartozója? – végigméri az ágyam mellé lépő férfit, én is
megpróbálom kivenni jobban az alakját, de még kissé homályos.
-
Az vagyok – reagál magabiztosan, a szívem hatalmasat dobban a mellkasomban.
-
Kérem, ne fárassza le nagyon a kisasszonyt. A hölgy rendkívül gyenge.
-
Igen, értem, doktor úr – dől meg ismét. – Hálásan köszönöm.
-
Elég erősnek érzi magát a látogatáshoz, Kim kisasszony? – fordul ezúttal hozzám
az orvos.
-
Igen, Song doktor úr – próbálok minél meggyőzőbb lenni, hogy engedélyezze az
ittlétét.
A
kezelő orvosom még egyszer bólint egyet, majd távozik a nővérrel az oldalán a
kórteremből. Veszek egy nagy levegőt és a lábamnál ácsorgóra pillantok.
Képtelen vagyok megszólalni, nem tudom, mit mondhatnék neki. Lassan közelebb
araszol hozzám, majd a szék helyett az ágy szélét választja. Vigyázva lehuppan
rá, ujjai ösztönösen keresik meg az én ujjaimat, és fonja is át őket
ragaszkodóan, ahogy helyet foglal.
-
SungYeon-ah – suttogja a nevemet, könnyes tekintete csak még tovább fájdítja a
szívem.
-
YongGuk – pihegem küszködve.
-
Miért nem figyeltél, SungYeon-ah? – szorítja meg picit erőssebben a kezemet,
újabb méretes gombócot tuszkolok le a torkomon, mégsem tudok válaszolni neki.
-
Mit keresel itt, YongGuk? – terelem másik téma felé a kérdést kisvártatva.
-
Nem, SungYeon, ezt most nem játsszuk el – ül feljebb az ágyon, szigorúnak
igyekszik mutatni magát, de engem nem tud átverni. – Mikor jössz haza? –
pillant egyszer az állványra, amin a vénámba folyó oldat lóg, majd ismét rám
vezeti mélybarna tekintetét, összefonódnak lélektükreink.
-
YongGuk – elfojtott hangok törnek fel belőlem, megint nem tudok válaszolni a
kérdésére. – Holnap – füllentem egy mély sóhajommal később.
-
Hazudsz – suttogja, miközben kicsordul szeméből az első könnycsepp, aztán
lassan végigfolyik arcán és összekulcsolt kezeinken zárja be az útját.
Lassan
közelebb hajol, homlokát az enyémnek támasztja óvatosan. Mindig forró lehelete
most is gyengéden cirógatja meg ajkaimat, ösztönösen nyalom meg őket, s
vágyakozva siklik le a tekintetem telt szájára. Orrával játékosan megpiszkálja
az én orrom hegyét, és egy szívdobbanásommal később lágyan összeérinti
ajkainkat. Ezúttal én szorítok erősebben ujjaira, ahogy megérzem puhaságát
kiszáradt ajakpáromra simulni, minden energiámmal viszonozni akarom a
közeledését.
-
Noona? – könnyes hang szakít ki csókunkból, mindketten a hang irányába
fordulunk.
-
Picúr – szólalok meg továbbra is könnyeimmel küzdve. – Picúr? – pislogok
meglepetten. – Hogy’ kerülsz ide, Picúr?
-
Hyunggal jöttünk mindannyian. – A háta mögé néz, aztán megint rám vezeti aggódó
szembogarait.
Kicsit
megemelem a fejemet, apránként beljebb szállingóznak a Banda többi tagjai is.
Katonákhoz hasonlóan felsorakoznak az ágyam mellett, aztán meggondolva magukat,
hárman átbattyognak a fekhelyem másik oldalára. DaeHyun és YoungJae mellé
JongUp sorakozik fel, nyugtalanul mérik végig a testemet. Egyenként végignézek
rajtuk én is, fáj így látni a Csapatot. A szívem szakad meg a könnyes szemek
láttán.
-
Itt vagytok mind? – motyogom elcsukló hangon.
-
Noona – szólal meg DaeHyun. – Mi történt, Noona?
-
Kang menedzser nem mondott semmit, csak annyit tudott Hyung kiszedni belőle,
hogy kórházba kerültél – szólal meg YoungJae is, mielőtt még felelhetnék
DaeHyunnak.
-
Amikor reggel nem jöttél, tudtuk, hogy nagy baj történt – mormogja halkan a
Banda Angyala.
-
Már megint ügyetlen voltál, Noona? – HimChan kérdését alig hallom, de érzem,
hogy próbálja kicsit viccesre venni a figurát.
-
Ugye hamar kiengednek, Noona? – JunHong kérdése mindannyiunkat szíven talál, de
kiváltképp engem.
Hogyan mondjam
meg nekik, hogy nincs több holnap? Azt, hogy lehet, már csak perceim vannak
hátra, amit együtt tölthetünk? Hogyan tálaljam nekik, hogy nem tudok tovább
vigyázni rájuk, mert nem leszek mellettük? Hogyan felelhetnék őszintén
bármelyik kérdésre, mikor tudom, a lelkükbe tiprok minden egyes szavammal?
Hogyan?
Hiába keresem a legenyhébb válaszokat, sehogyan sem jönnek a számra a szavak.
-
HimChan? – szólítom meg ismét elterelve a beszélgetés tárgyát.
-
Igen, Noona? Mit szeretnél? – A helyzethez mérten sietve közelebb lépdel
hozzám, és az alkaromra fog. – Mondd, mit tehetek érted?
-
HimChan? Megtennél nekem valamit? – alig tudom feltenni a kérdést, elfog az
újabb zokogás.
-
Bármit. Csak kérned kell, Noona – bólint megértően. – Mit szeretnél? – mélyen a
szemembe néz, amikor megismétli az első kérdését.
-
Felhívnád a húgaimat? MinYoungot és MinGit?
-
Persze. Máris.
-
Köszönöm. Öhm. A telefonom. Ott van. A. – Az éjjeli szekrényemre nézek, a
mobilom után kutatva. – Nem láttátok a mobilomat?
-
Itt van, Noona – JunHong felkapja a parányi kütyüt és a másik kezembe nyomja a
telefont.
-
Köszönöm, Picúr – kimerülten mosolygok a maknae-ra, hogy ezzel is biztassam,
minden rendben lesz, de JunHongot nem tudom megvezetni.
Megkeresem
az idősebb lány számát, majd kissé reszketve HimChannak nyújtom át a
készüléket. Azonnal tárcsázza is a számot és a füléhez emeli a mobilt. Picit
hátrébb araszol, aztán egész halkan megoszt vele néhány fontosabb információt.
Visszaballag az ágyhoz, végül óvatos mozdulattal leejti a telefont az
asztalkára és a vállamra simítja meleg tenyerét.
-
Negyed óra múlva itt lesz mindkét lány – húzza félszeg mosolyra rajzolt hatású ajkait.
-
Köszönöm, Channie – fáradt mosollyal hálálom meg tettét, azonban a korábbi
görbület hamar szertefoszlik, amikor a csuklómra néz, amibe a sós oldatot
kötötték.
-
Oh, Noona – sóhajt fel elkeseredetten.
-
Minden rendben lesz, Srácok – motyogom magam elé, de még saját magam sem tudom
átverni a füllentésemmel.
-
Mondott bármit is Song doktor? – veszi magához a szót a leader, minden szempár
YongGukra terelődik.
Megint
veszek egy mély levegőt, nehézkesen megköszörülöm a torkomat, és erősebben
markolok rá YongGuk ujjaira. Mindenki közelebb fészkeli magát a felső
testemhez, kitágult pupillákkal és kíváncsi szemekkel figyelnek, mit reagálok a
leader kérdésére. Morfondírozok, hogyan is kezdhetnék neki a monológomnak, de
semmi nem jut eszembe. Felmentésként az említett orvos jelenik meg az ajtóban,
kezeiben szorongatva a vélhető eredményeimet.
-
Kim kisasszony? – szólít meg halkan.
-
Igen, Song doktor?
-
Sajnálom, hogy félbeszakítom a látogatást, de elkészültek a laboreredményei. –
Bólintok megértvén az indokait. – Szeretném megkérni az urakat, hogy
távozzanak, amíg a beteggel váltok néhány szót.
-
Nincsenek titkaim előttük – vágok közbe, mielőtt még kizavarja a Csapatot.
-
Biztos benne, hogy az urak előtt szeretné megbeszélni az eredményeket? – megáll
az ágy végénél, kérdőn néz rám.
-
Biztos. A családom előtt nincsenek titkaim, nyugodtan mondhat előttük bármit.
-
Rendben van, Kim kisasszony – felsóhajt, vet néhány pillantást a papírokra,
majd folytatja gondolatát. – A korai órákban balesetet szenvedett, a
gyalogátkelőhelyen elgázolta egy autó, amikor lelépett az úttestre. A környéken
lévő járókelők természetesen értesítették a mentőket, akik a helyszínre érkezés
után azonnal a kórházunkba szállították a pácienst. – Felnyögök az emlékek
hallatán, az orvos két lélegzetvétellel később már mondja is a továbbiakat. – A
látható felszíni sérüléseket elláttuk, néhány zúzódáson és horzsoláson kívül nem
figyelhető meg mélyebb sérülés a testén. Viszont – elhallgat.
-
Viszont? – dünnyögöm elcsuklón.
-
Viszont az ütközés pillanatában a kisasszonyt olyan súlyos trauma érte, melynek
következtében nagy valószínűséggel belső vérzés alakult ki. Sajnos. Khm.
Továbbá sajnos a kisasszonynak leszakadt a lépe, eltört jó néhány bordája és
emiatt a tüdeje is roncsolódott. Illetve a fejét mért ütés is vélhetőleg agyi
károsodást okozott. Sajnálom, de semmi biztató információval nem tudok
szolgálni. A leletek. A leletek nem hazudnak. Az is csoda, hogy még köztünk van
a kisasszony, nagy erőre vall.
-
Hogyan? – JunHong könnyes hangon morran fel, értetlenül bámul az orvosra. – Ez egészen
biztos, Song doktor úr? – motyogja sírógörcseivel küszködve.
-
Mint ahogy említettem, a leletek nem hazudnak – csalódottan felel JunHongnak.
-
Köszönjük a tájékoztatást, Song főorvos úr – hajol meg YongGuk.
-
Sajnálom, hogy nem tudtam jó híreket közölni. Engedelmükkel – dől meg finoman,
aztán sarkon fordul és elhagyja a termet.
Az
orvos távozása után némán állunk – vagyis én inkább fekszem az ágyamban – a tények
előtt. Vajon mennyi időm van még? Van egyáltalán még néhány órám, vagy máris
búcsúznom kell a Bandától? Lesz időm elköszönni mindenkitől, akit valaha
szerettem? Soha többé nem lesz már Holnapom... Soha? Mélázásomból ismét egy
óvatos kopogtatás rángat ki, mindannyian az ajtó irányába nézünk.
-
Unnie? – Az idősebb húgom kapaszkodik a kilincsbe, szeméből folyton potyognak a
könnyei.
-
Minnie – pihegem elgyengülten. – Én drága Angyalom. – Elgyötörten emelem fel
bal kezemet, hogy felé nyúljak és közelebb hívjam magamhoz. – MinGi? MinGi nem
jött veled? – kutatok a másik lány után ijedten, mire csak határozott biccentés
a válasz.
-
De igen – szipogja. – Itt van. Itt van a folyosón.
-
Miért nem jön be? – motyogom.
-
Unnie. A helyzet az – látom a zavarát, féloldalas mosolyra húzom a számat,
tudom, hogy valamit titkol előlem.
-
Igen, Minnie? Miért nem jött még be a húgunk? – sóhajtok fel nehézkesen.
-
Mert. Azért, mert. Mert – hebegi.
-
Igen? Figyelek?
-
Mert nincs. Vagyis nem vagyunk. Nem csak ketten vagyunk – mormolja az orra
alatt.
-
Hogyan? – pislogok nagyokat értetlenségemben. – Nem csak ketten?
-
Nem csak mi jöttünk Gigivel.
-
Minnie? Mire akarsz kilyukadni?
-
Először nem akartam elmondani neki. Ott állt mellettem, amikor HimChan-shi
felhívott, nem tudtam letagadni a dolgot.
-
Minnie? – összeráncolom a szemöldökömet, egyre nagyobb zavar telepszik az
elmémre. – Ki? Ki az?
-
Én – lép MinYoung mögé az illetékes személy. – Én vagyok az, SungYeon-ah.
Yeonnie.
-
J – döbbenten formálom a nevét, de hang nem jön át a számon.
A turné
állomásait alig bírtam követni, fel sem eszméltem, amikor már egy újabb
kontinensen és városban találtam magam. A Banda valahogy jobban élvezte az
állandó helyszínváltozásokat, meglehet éppen azért, mert hozzám képest ők már
megszokták. Nekem nem ment az elmúlt egy évben sem. Alapból sem szeretem a
változást és a repülőutak is megviselnek, ha nem alszom eleget.
Már pedig
YongGuk mellett nem igazán sikerül nyugodtan aludni, mert folyton elfog az
érzés, hogy közelebb akarom érezni magamhoz. Még közelebb. A mellkasomban akarom
érezni a szívverését és ajkaim között kiengedni az ő sóhajait. Amikor pedig nem
mellette hajtottam álomra a fejemet, akkor meg éppen azért nem tudtam nyugodtan
aludni. A los angelesi éjszaka elég volt hozzá, hogy megszokjam a teste melegét
az enyém mellett. A menedzsernek alig tudtam érvelni, hogy miért nem fontos
olyan szállodában megszállnunk, ahol mindenkinek van szabad szobája és tényleg
nem okoz gondot, ha a leaderrel kell egyen osztoznom.
Az amerikai
fellépések után Európát vettük támadás alá, és persze számítottam arra is, hogy
a srácok beveszik az egész földrészt. Ha ők szállnak le a földre, akkor az a
misszió csakis győzelemmel zárulhat. Amitől pedig tartottam, miszerint
Londonban le kell zavarnunk egy videóklip-forgatást, beigazolódott. A menedzser
tervei szerint pedig pontosan akkor kellett megjelennie az új MV-nek, amikor
visszaérünk Ázsiába a turné nagy része után. Azonban még itt vagyunk
Angliában, és épp az ominózus videót vesszük fel.
-
YongGuk-shi, lennél szíves?! – hallom, ahogy a leader után kiált a sminkes,
majd beleegyezően bólint a vezető és már be is huppan a székbe.
Felrémlik
bennem, amikor az Angel klipjéhez
nekem kellett sminket varázsolnom a tagokra, szinte máris hevesebben kezd verni
a szívem a bordáim között, ahogy felidézem YongGuk tenyereit a combjaimnál
kalandozni. Mintha csak olvasna a gondolataimban, míg a minimális alapozót
felkenik bársonyos bőrére, kinéz a sminkes karja alatt, a tekintetünk azonnal
összeakad. Elmosolyodik. Pontosan úgy, ahogy egyedül rám szokott. Azzal az édes,
gyermeki görbülettel jutalmaz, amivel mindig levesz a lábamról.
Lelki
szemeim előtt látom, hogy hirtelen le kell váltanom a munkatársamat és nekem
kell befejeznem YongGuk arcát. Bárcsak.
Bárcsak teljesülhetne ez az aprócska kívánságom. Mennyivel könnyebb lenne, ha
már tisztáztunk volna mindent a menedzserrel és a Vezetőséggel, ami a mi kis
viszonyunkat illeti. Minden együtt töltött éjjel után egyre közelebb kerülünk
egymáshoz, ám egy bizonyos határt mégsem lépünk át. YongGuk kérésére. Ha csak
rólam lenne szó, akkor már rég átesünk a tűzkeresztségen, ellenben YongGuk
tántoríthatatlan eme döntésében.
Csak és kizárólag akkor történhet meg köztünk
az a bizonyos dolog, ha a Vezetőség beleegyezik ebbe a kapcsolatba. Voltaképp:
ha jobban belegondolok, teljes mértékig egyet értek a leaderrel. Hiszen, ha
megtörténik köztünk a kelleténél több intimitás, és esetleg mégsem hagyják jóvá
a szerelmünket, akkor utána még rosszabb lenne együtt dolgoznunk. Aminek pedig
az lenne a vége, hogy egyikünk elhagyná az Ügynökséget, és az a bizonyos egy,
én lennék.
-
SungYeon-shi?! – Egy reszkető, parányi kézfej rángat ki a merengésemből,
hirtelen kapom a fejemet a kolléganőm felé.
-
Igen, HyeMi? Mi történt? – pislogok rá kérdőn és egyben kíváncsian is.
-
Kang menedzser azt mondta, hogy te fogod levezényelni ezt a forgatást. Igaz ez,
SungYeon-shi? – felragyognak a szemei a kérdése végén.
-
Hah? – Hirtelen kikerekednek a szemeim a hallottaktól, csak egyre nagyobb lesz
a káosz a fejemben. – Mit? Mit mondott Kang menedzser? Mit csinálok én ezzel a
forgatással? – hebegem zavarodottan.
-
SungYeon-ah!
Az
utolsó pillanatban hallom meg Kang menedzser hangját, mindketten a férfi felé
fordítjuk a fejünket. HyeMi még mindig vigyorog, csak én vagyok az, aki tátogó
halként pislog rá. Magabiztosan ballag hozzánk a menedzser a telefonját
nyomkodva, alkalmanként néz fel csak a parányi kütyüről. Két lépésnyire áll meg
kettőnktől, még pötyög néhányat a mobilon, majd elégedetten fújtatva csúsztatja
a farzsebébe.
-
K-Kang. Khm. Kang menedzser? – nyelek le egy nagy gombócot.
-
SungYeon-ah, most rajtad a világ szeme – vigyorog elégedetten.
-
Hogyan?! – kidülledt pupillákkal meresztem tovább kistányér méretű
szemgolyóimat a menedzserre.
-
Neked kell a fiúknak átadni az instrukciókat, hogy mit szeretnénk látni a
videóklipben. Menni fog, ugye? – Fejrázásomat ellenkezés helyett beleegyezésnek
veszi, majd megveregeti a vállamat. – Nekem most ellenőriznem kell még néhány
dolgot a koncerttel kapcsolatban. Mindent bele, SungYeon-ah!
* * *
A lábon
kihordott szívinfarktus után végül sikerült teljesen egyedül levezényelnem a
klipforgatást, ami még engem is meglepett. Kang menedzser időnként visszajött,
bele-belenézett a vágásra váró felvételekbe, amikre elégedett bólintás volt a
reakciója. Engem is ugyanazzal az érzéssel töltött el, büszkén húztam ki magam,
ahányszor biztató mosoly kúszott a szájára.
A Srácok is
készséggel teljesítették minden kérésemet, még JunHong sem akadékoskodott
semmiben sem. Komolyan vett minden utasításomat. Örültem, hogy ennyire meg
akart felelni az elvárásaimnak. Úgy éreztem, tényleg fontos neki is, hogy
sikeresen zárjuk a felvételeket. Alig két nap alatt elkészült az újabb
videoklip, ami a Fiúk egy kicsit bohókásabb oldalát mutatta be. Levetkőzték
a kemény jelmezt, s helyére gyermeki és viccelődő alakot öltöttek. Bevallom, ezt az
énjüket szerettem a legjobban.
Az európai turné
után meghódítottuk Ausztráliát, Tajvant, Szingapúrt, majd Japánt vette ostrom
alá a Banda. Telt házas siker minden egyes állomáson, s ugyanúgy telt házas siker
a szívemben is, ami YongGuk magányos és egyben kitartó küzdelmét illeti. A kínai nagy fal lehet,
bevehetetlen volt az évszázadok során, s teljes mértékig úgy hittem, hogy az én
szívem is az lesz, azonban YongGuk mindennapos hódítása megtörte a jeget.
Amikor nem együtt voltunk, akkor csak Ő járt a fejemben, mellette akartam
lenni, és alig vártam, hogy eljöjjön az este és újfent a karjaiban találjam
magam. S Ő is az én mellkasomon hajtsa nyugodtan álomra a fejét.
* * *
Egy teljes hét
telt el, hogy visszaérkeztünk Szöulba. A menedzser természetesen beleegyezett,
hogy a Srácok kipihenjék magukat a koncertsorozat után. Szükségük lesz az
erejükre, hogy belevágjanak az újabb dalfelvételekbe és klipforgatásba. Nehéz volt
megszoknom, hogy egyedül hajtom álomra a fejemet, de a muszáj nagyúr. Még nem
érkezett el az idő, hogy Kang menedzser elé álljunk, és színt valljunk az
érzéseinkről. A többi öt Tag természetesen teljes vállszélességgel állt mellettünk,
és persze alig bírják kivárni, hogy végre hivatalos legyen a kapcsolatunk a
leaderrel.
Szabályosan
kipattannak a szemeim, amikor meghallom az ébresztő hangját, mosolyogva törlöm
meg őket és ülök fel az ágyon. Alig nyomom ki a reggeli zenebonát, egy újabb
ütemes rezgés veszi kezdetét. Ösztönösen nézek a kicsiny kijelzőre, a szívem a
torkomba csúszik és heves dübörgésbe kezd odafent, amikor elér tudatomig a hívó
fél neve. Remélem, nem történt nagy baj! Azonnal megragadom a zajos kütyüt és a
fülemhez emelem.
-
Baj van? Kivel történt baleset? De ugye nincs komoly baja? Mégis mi történt?
Miért hívsz? – záporoztatom a kérdéseimet, de egyikre sem érkezik nyugtató
válasz.
-
Befejeznéd, kérlek? – int csendre magabiztosan.
-
Hah? – meresztgetem a pupilláimat, képtelen vagyok nem aggódni értük.
-
Miért gondolod, hogy azért hívlak, mert történt valakivel valami?
-
Miért? Nem történt? – pillázok értetlenül.
-
Nem. De beengednél végre?
-
Hah? Hogymi? – tátott szájjal bámulom a még takaróval fedett lábaimat, alig
bírom felfogni, amit kérdezett.
-
Lennél szíves beengedni? – kuncogja halkan.
-
Min. Mindjárt.
Kicsúszik
a mobilom a kezemből, még arra sem vagyok képes, hogy legalább a köntösömet
magamra vegyem, egy szál semmiben iparkodom az ajtóhoz, majd tépem is fel a
következő lendülettel. Az állam a földön koppan, amikor meglátom imádott
leaderemet egyetlen szál rózsával a bal kezében, a jobban pedig egy tálcát
szorongat, amin két kávéspohár pihen.
-Y.
Yong. YongGuk? – nyeldesem a gombócaimat, letaglózott a megjelenése.
-
Jó reggelt, SungYeon-ah – szélesedik a lágy görbület, ami telt ajkain pihen,
majd lassan beljebb lép a lakrészembe.
-
Neked. Is – hebegem döbbenten, kábultan csukom be a bejárati ajtót, s fordítom
el automatikusan a kulcsot a zárban.
Fel
sem eszmélek, amikor megérzem YongGuk forró ajkait az enyémekre tapadni,
mérhetetlen hevességgel csókol, két keze közé fogja az arcomat, s lassan húzni
kezd a kanapé felé, majd miután kényelembe helyezte magát, rutinosan ülök az
ölébe. Hiányzott. Hiányzott az érzéki
vadsága és a gyengédsége. Ujjaim fekete tincsei közé tévednek, s még jobban
húzom ajkaimra, mellkasom az övéhez feszül, érzem a szívverését a saját mellkasomban.
Semmivé válik a parányi felsőm, s már fedetlen domborulataimat hívja lágy játékba,
miközben bal kezével tarkómat tartja, nehogy elmeneküljek előle. Nem bírok
ellenállni; hagyom magam elsodródni az árral, lehunyom a szemeimet és elveszek
YongGuk szerelmében.
* * *
Másnap
reggel éppen olyan könnyedén térek magamhoz, mint előző nap, bár az az édes
korai ébresztés ezúttal elmarad. Sebaj! Így legalább lesz esélyem, hogy én
lepjem meg a Bandát a szokásos fánkkal és kávéval. Alig negyed óra alatt,
talpig díszben hagyom el a lakrészemet, majd az Ügynökség épületét is. A
szemközti kávézót veszem elsőként célba.
Az
eladók mosolyogva köszöntenek most is, és még ki sem ejtem a megszokott
rendelést, már a tálcával a kezemben hajlongok ismét. Újra és újra megköszönöm
a kiszolgálást, majd egy „Holnap találkozunk!” köszönés után távozom a boltból,
hogy magamhoz vegyem végre az ínycsiklandozó péksüteményeket.
Itt
is épp azzal a szeretettel és törődéssel fogadnak, mint a kávézóban, kérnem sem
kell, már a dobozban pihennek az ellenállhatatlan fánkok, amik csak arra
várnak, hogy valaki gondolkodás nélkül elpusztítsa őket. Nem könnyű a két meleg
tálcával egyensúlyoznom, de épségben sikerül átlépnem az üzlet küszöbét, s a
zebra felé veszem az irányt.
Mikor
máskor kell ennek a nyamvadt telefonnak megszólalnia, ha nem akkor, mikor serpa
módján vagyok felpakolva? Eleinte hagyom, hadd csörögjön a táskám legmélyén, de
a többi járókelőt felettébb zavarni kezdi, így kénytelen vagyok előkotorni a
mobilomat. Fel sem emelve a fejemet kapom a fülemhez a telefont, s ezzel
egyenes arányban lépek le a négy sávot felölelő úttestre.
-
Kang menedzser? – szólok bele a készülékbe, de válasz nem érkezik.
Pontosabban
szólva, csak én nem érzékelem a telefonból jövő reakciót. Csak a fékcsikorgás
és hangos sikolyok jutnak el hozzám, magamhoz szorítom a tálcákat, de a következő
lélegzetvételemkor elsötétül előttem minden. Csak a nők sikítását és a férfiak
kiabálását hallom magam körül, de lassanként megszakad a kapcsolatom a
külvilággal.
* * *
Fogalmam
sincs, hol vagyok. Minden tagom ólomként hever
a testem mellett, az összes porcikám üvölt a fájdalomtól. Szeretném felemelni
a kezemet, de képtelen vagyok megmozdítani. A szemhéjaim csökönyösen
engedelmeskednek a parancsomnak, ám végül megtelnek némi élettel és kinyitom a
szemeimet. Fehér falak között térek magamhoz, az arcomon egy műanyag maszk
pihen, ami a légzésemet segítheti elő, vélhetőleg.
Még
kicsit homályos a környezetem, de fokozatosan kitisztul minden és egyre több
képet látok élesen, ahogy sűrűbben pislogok magam elé. A mellkasomba nyilall a fájdalom, visszafogottan
felnyüszítek az érzéstől, mire a másodperc tört része alatt terem mellettem egy
fehér egyenruhát viselő női alak.
-
Kérem, ne mozogjon, Kim kisasszony – suttogja alig hallhatóan, nem tudom hova
tenni a szavait.
-
Hm? – mormogom a maszk alatt, kezét a fejbúbomra teszi.
-
Kérem, maradjon nyugton, kisasszony. Máris szólok a főorvos úrnak!
Engedelmével! – S ezzel magamra hagy.
Főorvos?
Hogyan? Egy kórterem? Kórházban vagyok? De mégis hogyan kerültem ide? Mi
történt velem? Elmélkedésemből egy határozott szorítás rángat ki, a csuklómra
pillantok, ismeretlen tenyér állapodott meg rajta, ami korántsem tölt fel
melegséggel. Ki ez az idegen? Lassan végigvezetem a tekintetem az ismeretlen
karján, majd arcához érve megállok.
-
Jó napot Kim kisasszony, én doktor Song ShinJun vagyok, az osztály főorvosa. –
Bólintok válaszul, majd folytatja tovább gondolatát. – Tegnap reggel baleset
érte a kisasszonyt, azért van most itt a központi kórházban. – Újfent biccentéssel
felelek, tudatva vele, megértettem, amit mond. – Mivel nagyon labilis az állapota, nem szeretném felizgatni a
kisasszonyt. – Kikerekednek a szemeim, próbálom győzködni, hogy világosítson fel
mindenről, de nem olvas a tekintetemből.
-
Ühm – dünnyögöm a műanyag alatt, mire az orvos a számhoz nyúl.
-
Mivel magához tért, talán egy kicsit levehetjük ezt a maszkot és
reménykedhetünk, hogy nem omlik össze a keringése. De aztán vissza is tesszük, nehogy még nagyobb baj legyen.
-
Mi. Mi. Tör. Tént? – motyogom rekedtes hangon.
-
Kim kisasszony. Önt súlyos baleset érte a minap – szólal meg kisvártatva, s
közli a rideg tényeket. – Sajnálatos módon olyannyira roncsolódott a
szervezete, hogy az is csodának számít, hogy most magához tért és beszélgetünk.
- Mennyi? – nyelek egy nagyot, majd miután útnak
indulnak a könnyeim, felteszem az orvosnak az engem leginkább foglalkoztató
kérdést. – Mennyi? Mennyi. Időm. Van. Song doktor?
