Néhány éve történt... Már nem is emlékszem rá, hogy pontosan mikor is volt. Szóval a lényeg. Az én Nyomi Bátyám, öhm, igen, akkor még Nyomi Bátyámnak hívtam, mára már több lett mint Báty. De azért még mindig egy Nyomi. Na, de kanyarodjunk vissza inkább...
* * *
Keyword of Key World (SHINee Key)
* * *
SHINee - Last Christmas (SHINee)
Izgatottan ébredtem fel aznap reggel, bár ahogy hozzám bújt, már nem is akartam annyira felkelni, és nekikezdeni a napnak. De a szürke ágynemű között sem maradhattunk egész nap, hiszen egy különleges napnak néztünk elébe. Különleges vendégekkel.
* * *
Csak magamnak akarlak (GOT7 - MarkSon)
Most mégis eluralkodik rajtam egy ismeretlen érzés. A zöld szemű szörnyeteg lassanként borítja el az elmémet, és hajszol az őrület szélére. Miért nem vagyok képes elviselni, amikor így viselkedsz valaki mással, aki nem én vagyok? Miért akarok állandóan az ő helyében lenni? Miért akarom, hogy csak engem érints? Talán ha nem vagyok annyira rideg, akkor most nem érezném magam olyan nyomorultul. Talán nem őrülnék bele a puszta látványba. Talán... talán ha végre én is lépek feléd, akkor megszűnik ez az érzés, és végre önfeledten nevethetek Veled.
* * *
Labirintus (SHINee TaeMin)
* * *
Fekete maszk takarta a fél arcát, csupán a szeme látszódott és néhány hosszabb tincs, ami a homlokára simult. Újabb döbbenet lett úrrá rajtam, amikor a tekintetünk találkozott. Szürkén csillogó szempárba botlottam, ami lassan végigmérte a didergő alakomat. Feljebb húzta mindkét karján a fehér pólójának ujjait, majd azzal a lendülettel a sapkától is megszabadult.
* * *
Ha nem szereted az ilyesfajta történeteket, akkor inkább ne is olvasd tovább a sorokat, bár nem tudhatsz mindent és én sem fogok mindent elárulni. Valamire magadtól kell rájönnöd, hogy teljes képet kaphass erről az apró meséről, aminek főszereplői ezúttal nem szerelmesek... legalábbis nem éppen gondolják annak magukat. Kivéve az egyiküket.
* * *
Végigkorzóztam a patak mentén, aztán egy tetszőleges padhoz érve leültem és belefeledkeztem a színes égővilágba, amivel a folyót és partját ékesítették. A víz közepére felállított műanyag fenyőfák megdobták az ünnepi hangulatot, a szivárvány összes színében pompáztak. Kéken, lilán, zölden, narancssárgán, rózsaszínen és még fehéren is. Minduntalan egyetlen szó jutott eszembe a rikító fényeket mustrálva: Varázslatos. Pihegtem magam elé, nem törődve, ki hallja vagy éppen látja meg, hogy magamban dünnyögök. Nem számított semmi, csak az, hogy teljesült egy kívánságom.
* * *
* * *
* * *
Keyword of Key World (SHINee Key)
Olyan vagy, mint egy porcelánbaba. A legértékesebb porcelánbaba. A leggyönyörűbb porcelánbaba. Félek megérinteni Téged. Félek megszólítani Téged. Félek bármit is tenni. Félek. Egyszerűen csak félek. Ne kérdezd, hogy miért, mert magam se tudom rá a választ. Százszor elmondtad már nekem, hogy nem vagy baba, akire vigyázni kell. Nem vagy törékeny, nem vagy más, mint a többi. Nekem mégis az vagy! Más. Különleges. Utánozhatatlan. Megismételhetetlen. Egyedi.
SHINee - Last Christmas (SHINee)
Izgatottan ébredtem fel aznap reggel, bár ahogy hozzám bújt, már nem is akartam annyira felkelni, és nekikezdeni a napnak. De a szürke ágynemű között sem maradhattunk egész nap, hiszen egy különleges napnak néztünk elébe. Különleges vendégekkel.
* * *
Csak magamnak akarlak (GOT7 - MarkSon)
Most mégis eluralkodik rajtam egy ismeretlen érzés. A zöld szemű szörnyeteg lassanként borítja el az elmémet, és hajszol az őrület szélére. Miért nem vagyok képes elviselni, amikor így viselkedsz valaki mással, aki nem én vagyok? Miért akarok állandóan az ő helyében lenni? Miért akarom, hogy csak engem érints? Talán ha nem vagyok annyira rideg, akkor most nem érezném magam olyan nyomorultul. Talán nem őrülnék bele a puszta látványba. Talán... talán ha végre én is lépek feléd, akkor megszűnik ez az érzés, és végre önfeledten nevethetek Veled.
* * *
Labirintus (SHINee TaeMin)
Körülöttem szürke falak és sötétség, csak egy apró fényfoszlányt láttam a távolban, a hang irányából. Fordultam egyet balra, majd előre mentem, végül megint balra fordultam. Újra egy hosszú egyenes szakaszhoz értem, de nem sokkal később megint egy elágazódáshoz jutottam. Balra menjek? Jobbra? Vagy inkább egyenesen? Döntenem kellett. Jobbra folytattam tovább az utamat. Egyenesen, gondolkodás nélkül.
* * *
Csak tudnám, hogy miért kell mindig neked győznöd? Miért fontos az, hogy Te legyél az, aki kimondja az utolsó szót? Miért kell mindig a Te akaratodnak érvényesülnie? És én miért adom meg ezt Neked? Miért elég, ha csak rám nézel, és szinte máris győztél felettem? Mert szinte mindig én vagyok az, aki beadom Neked a derekamat, mert képes vagy órákon át duzzogni, csak azért, hogy Neked legyen igazad.
* * *
Appa mindig szeretni fog.
Oppa mindig szeretni fog.
Unnie mindig szeretni fog.
* * *
Miért is Te vagy az, aki rögvest eszembe jut ennél a képzelgésnél? Miért zakatol szüntelenül a te neved? Miért érzem máris karjaidat az én végtagjaimhoz simulni? Miért érzem a lapockáimhoz nyomódni feszes és lüktető mellkasodat? Miért tudod még mindig csak te uralni az elmémet? Miért? Miért éppen te vagy az?
* * *
Fekete maszk takarta a fél arcát, csupán a szeme látszódott és néhány hosszabb tincs, ami a homlokára simult. Újabb döbbenet lett úrrá rajtam, amikor a tekintetünk találkozott. Szürkén csillogó szempárba botlottam, ami lassan végigmérte a didergő alakomat. Feljebb húzta mindkét karján a fehér pólójának ujjait, majd azzal a lendülettel a sapkától is megszabadult.
* * *
Ha nem szereted az ilyesfajta történeteket, akkor inkább ne is olvasd tovább a sorokat, bár nem tudhatsz mindent és én sem fogok mindent elárulni. Valamire magadtól kell rájönnöd, hogy teljes képet kaphass erről az apró meséről, aminek főszereplői ezúttal nem szerelmesek... legalábbis nem éppen gondolják annak magukat. Kivéve az egyiküket.
* * *
Kislányként még rajongtam az efféle ünnepségekért
vagy minek is nevezzem őket. Talán még jobban is, mint az átlag, mert én
imádtam nézni a jelmezeket. Némelyik egész különleges volt, mintha nem is evilági
lenne. A szellemek voltak a legmegszokottabb öltözékek, a lányok esetében
persze a boszorkányviselet dukált. Hiszen ilyen alkalmakkor mindenki lehetett
egy kicsit rossz. Persze elvétve akadt vámpír is vagy éppen zombi, és én
valamiért ezeknek örültem a legjobban. Mindig is vonzottak a vámpírok, akkor
is, ha mindenki – rajtam kívül persze – tagadta a létezésüket. Én viszont
hittem, hogy Ők bizony igen is valóságosak.
* * *
Végigkorzóztam a patak mentén, aztán egy tetszőleges padhoz érve leültem és belefeledkeztem a színes égővilágba, amivel a folyót és partját ékesítették. A víz közepére felállított műanyag fenyőfák megdobták az ünnepi hangulatot, a szivárvány összes színében pompáztak. Kéken, lilán, zölden, narancssárgán, rózsaszínen és még fehéren is. Minduntalan egyetlen szó jutott eszembe a rikító fényeket mustrálva: Varázslatos. Pihegtem magam elé, nem törődve, ki hallja vagy éppen látja meg, hogy magamban dünnyögök. Nem számított semmi, csak az, hogy teljesült egy kívánságom.
* * *
Míg az
előtérben a megszokott fehéres-sárgás lámpafény köszöntött, addig a belső tér
már egy kicsit meghittebb és titokzatosabb színekben fénylett. A bárpult felett
és az egyméteres vonzáskörzetében fakóbordó izzók teremtették meg a hangulatot,
az asztalokon álló lámpákból egy árnyalattal világosabb, melegséget árasztó
mélynarancs égők csillantak vissza a poharakról, a színpad viszont felváltva
pompázott a mályva és a padlizsán színeiben. Elsőre egy kicsit furcsának tűnt
ennyi árnyalat egy légtérben, de mégis hamar hozzá lehetett szokni, mert
tökéletesen megalapozta a vendég lelkiállapotát.
* * *
Akkor találkozott vele először. Még egészen kicsi volt, talán alig múlt hat-hét éves, de minden pillanatra úgy emlékszik, mintha csak pár napja történt volna. Pont mint egy álom, ami túlságosan is valósághű ahhoz, mintsem, hogy el merjük hinni.
* * *
Mikor
először megláttam a mosolyodat, mely egyszerre volt gyermeki és mérhetetlenül
kihívó. A gyémántként csillogó szempárodat, amivel levettél a lábamról már az
első találkozásunkkor. A hangod, mely az utolsó porcikámat is megremegtette és
az édes szuszogásod, amit képes lettem volna életem végéig hallgatni. Ujjaid
gyengéd érintése, valahányszor hozzám értél. Még most is beleremegek, pedig
épp, csak felidéztem néhány percet a múltamból. A múltunkból.
* * *
Az idáig
fürtjeiben játszadozó ujjak tarkójára siklottak, majd gyengéd szorítással
parancsolták HaeBinnek, hogy felvegye a szemkontaktust. HaeBin először nézett
jobban egy ügyfele szemébe, ami ezúttal túlságosan veszélyessé vált a lány
számára. A macskás szempár szinte rögtön elvarázsolta HaeBint, amikor egymásra
leltek. A lélegzete is elakadt, ahogy a már-már fekete örvénybe feledkezett
ködös tekintetével, s megrészegült a látványtól. A résnyire tárt, kissé telt
ajkak hívogatóak voltak számára. Szerette volna ajkain érezni azok puhaságát,
szenvedélytől fűtötten megcsókolni, s élvezni, ahogy a férfi szája feltérképezi
HaeBin minden egyes porcikáját.
* * *
Don't wake me up (SuJu - EunHae) [18+]
* * *
Don't wake me up (SuJu - EunHae) [18+]
Lehajtott
fejjel, a padlószőnyeg pazar látványába merülve lépdeltem el a felvonóig, majd
ahogy mutató ujjam a kezelőpanelre csúszott, a szemközti ajtó óvatosan
megmozdult. Félszegen fordultam a hang irányába, a szívem azonnal a torkomba
ugrott, mikor kiléptél a keskeny közlekedőre. Elmosolyodtál. Féloldalasan,
ahogy csak rám szoktál, amivel végleg rabul ejtesz. Mogyoróbarna szempárodba
azonnal belefulladtam, ahogy rálelt csodálkozó tekintetemre. Mindig annyira
tökéletes a megjelenésed. Soha egy karika, soha egy ránc, soha egy kósza tincs.
Hibátlan.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése