2019. augusztus 11., vasárnap

Bodyguard (SHINee TaeMin, JongHyun - Epilogue


A politikus hallani sem akart a jegyesség felbontásáról, ahogyan Lee elnök is ugyanezt a véleményt osztotta. Elfogadtam az apám döntését, hogy nem hajlandó beleegyezni a kérésünkbe, ezért úgy döntöttem, lemondok mindenemről és kiköltözöm a Son Rezidenciáról. Haruval és JongHyunnal együtt. Persze a politikus ezt sem akarta jó szemmel nézni és egyáltalán elfogadni, így megfenyegettem, hogy ha nem hagy elmenni ebből a házból, akkor a politikusi karrierje bánhatja. Túl sokat tudtam az üzleti dolgairól, amikkel bármikor visszaélhettem volna, de a családi kötelességeimre hivatkozva soha nem tettem meg.
Viszont, mikor azzal próbált érvelni, hogy megkeseríti JongHyun és Haru életét a továbbiakban - beleértve a hozzátartozóikat is - , ha csak elhagyom a házat, nem tudtam tovább tűrni az igazságtalanságát. Elegem lett a politikusból, akit apámnak hittem hosszú évek óta, ám amikor az édesanyám elmesélt még egyszer mindent az elejétől fogva, s belevonta az igazi feljebbvalómat, úgy éreztem, többé nem lehet veszíteni valóm. Elvégre ott volt mellettem JongHyun tökéletes támaszként, aki bármikor képes lett volna, s ott voltak a szüleim is, akik mindent megtettek az én boldogságomért. 
Miután végre mindent elrendeztem magam körül, a saját lábamra álltam, s kijátszottam vele az adu ászomat a politikussal szemben. Gyűlölök embereket zsarolni a tetteikkel, de nem volt más választásom. Azért, hogy megvédje politikai sikereit, beletörődött mindannyiunk döntésébe.
Az eljegyzést felbontottuk egy mondvacsinált indokkal, amin elég ideig csámcsoghat a média, s én a következő reggel a bőröndjeimmel álltam a kapuban. Ahol már várt rám JongHyun és Haru. Kissé idegesen támasztották az autó oldalát, majd két másik szolgáló bepakolt a G90-es csomagtartójába és mélyen meghajolva elbúcsúzott tőlem.

- Biztosan ezt akarod? – szólalt meg JongHyun, ahogy lecsukódott a csomagtér ajtaja és magunk maradtunk.
- Soha semmit nem gondoltam még ennél komolyabban – álltam meg előtte megkönnyebbülten mosolyogva. – Megleszel, Haru? – fordultam egykori szobalányom felé. – Jó lesz ez így neked?
- Igen, JiHye. A lehető legjobb – bólogatott könnyeivel küszködve. – Köszönöm.
- Ne nekem – nevettem fel. – Csak magadnak lehetsz hálás ezért. Te magad érted el, hogy Lee TaeMin füle tövéig beléd szeressen.
- Nem zavarok? – lépett mögénk váratlanul az említett fél, aki udvariasan meghajolt mindannyiunk előtt, majd Harura siklott tekintete. – Indulhatunk? Már csak ránk várnak a repülőgépen.


- Repülő? – pillázott nagyokat.
- Természetesen. Ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, sok időt kell együtt töltenünk – jegyezte meg mosolyogva.
- Tudom, de muszáj mindjárt egy repülővel kezdeni? – hebegte idegesen.
- Különben félhetnék, hogy elmenekülsz előlem – nyújtotta felé várakozóan bal karját, mire Haru egy elfojtott mosollyal belesimította kézfejét TaeMin tenyerébe. – Indulhatunk? – Haru bólintott egyet, majd perdülve tengelye körül, magához ölelt.
- Nagyon vigyázz magadra, Haru! Ígérd meg, hogy jelentkezel, és nem tűnsz el egyik nagyobb városban sem! – kapaszkodtam meg vékony derekában. – Legyetek nagyon boldogok TaeMinnel.
- Így lesz! – bólogatott, majd egy hosszú puszit nyomott az arcomra és kibújt a szorításból. – JongHyun-shi? – nézett fel a testőrömre, aki még mindig az autót támasztotta derekával és szélesen vigyorogva méricskélt mindannyiunkat.
- Parancsolj, Haru? – lökte el magát a járműtől. – Mondd csak.
- Nagyon vigyázz a kisasszonyomra, különben~
- Emiatt nem kell aggódnod, Haru – kuncogta, ahogy összeborzolta a tincseit. – Minden lélegzetvételemmel óvni fogom a kisasszonyodat, ahogy azt az első perctől kezdve kellett volna tennem. De mostantól minden rendben lesz. Nem kell félned, vigyázni fogok a kisasszonyodra – vonta karjaiba Harut, majd néhány pillanattal később elváltak egymástól.

Mosolyogva végignéztem, ahogy mindketten beszállnak az autóba, és elhajtanak a ház elől. Egészen addig figyeltem őket, míg el nem tűnnek valamelyik útkereszteződésben, de még utána is csak bambultam magam elé. Furcsa volt ez a szabadság, ismeretlen és közben hívogató. Nem tudtam, hogy mire számíthatok majd a jövőben, csak azt tudtam, hogy míg JongHyun oldalán várhatom azt, addig nem kell rettegnem egyetlen másodpercig sem.

- Kész vagy újrakezdeni mindent? – hallottam meg a testőröm hangját a hátam mögött.
- Talán inkább el. Elkezdeni élni – reagáltam mosolyogva, miközben megfordultam és nyakára kulcsoltam karjaimat. – Te kész vagy megszökni velem? – bújtam bele vállgödrébe.
- A világ végéig elkísérlek, csak mondd, hogy merre induljunk – súgta hajamba fúrva orrhegyét.
- Bármerre, csak együtt tegyünk meg minden lépést.
- Akkor kezdjük azzal, hogy végre illően is bemutatkozom a szüleinek. Ez megfelel a kisasszonynak? – kuncogta, ahogy megint rám nézett.

Hirtelen felrémlett bennem az anyámmal folytatott telefonbeszélgetésünk. Egy kicsit féltem az ő segítségét kérni, de mikor elmeséltem neki az egészet – a veszekedéseket a politikussal, a terveimet JongHyunnal és a felbontott eljegyzést TaeMinnel -, ő maga ajánlotta fel, hogy nyugodtan hozzájuk költözhetünk, és végre megismerhetem én magam is az igazi szüleimet. Varázsütésre megoldódott minden gondom, minden létező sebem begyógyult.

- Akkor? Megfelel a kisasszonynak a javaslatom vagy inkább valami mást szeretne csinálni? – hallottam meg JongHyun hangját mélázásom közepette.
- Tökéletesen megfelel – suttogtam alig hallhatóan.
- Aztán pedig kiválasztjuk az úti célunkat – javasolta.
- Boldogság... legyen a boldogság az első úti célunk – pihegtem elhalón.

Ezzel megragadta a derekamat és könnyűszerrel felkapott a földről, majd megpörgetett a tengelyünk körül. Nevetve kapaszkodtam JongHyun nyakába, majd újra földet érve oly’ forrón tapadtam ajkaira, mint még soha korábban. Abban a csókban minden érzésünk benne volt...

2 megjegyzés:

  1. Hali!
    Jujj, de szuper, hogy sikerült felbontani az eljegyzést és mind a négyen megtalálták a boldogságot!
    Hiányozni fog ez a fici (is). Köszönöm, hogy olvashattam. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      igen, szerencsére megoldódott a jegyesség kérdése, és mindannyian boldogok lehetnek az igazi mellett...
      Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a véleményedet.

      Törlés