TÍZEZER.. és az Első Év *-*

Nos... igen. Ismét itt vagyok. Ismét egy ilyen bejegyzéssel, noha nem szándékoztam ilyen „hamar” hozni az újabb mérföldkövet, de „sajnos” nem volt más választásom. Amiért pedig mégis ennyire különleges ez a Bejegyzés – és szándékosam írom nagy kezdőbetűvel –, mert kerek egy évvel ezelőtt indítottam útjára ezt a Vegyes Álmokat felsorakoztató blogot. Egy év alatt rengeteg minden történt, kiváltképp a legnagyobb meglepetést okozó tízezres mérföldkő...

Egy évvel ezelőtt, mikor belefogtam az Álmok és Képzelgések megalkotásába, nem is álmodoztam – mily’ érdekes, hogy éppen ezt a címet kapta annak idején... – arról, hogy valaha is eléri ezt a látogatottságot. Emlékszem, hogy mi volt az a momentum, ami közel három éve arra késztetett, hogy én „tollat ragadjak” és leírjam azt, ami a fejemben megfogalmazódik. Emlékszem arra is, hogy miért is kezdtem bele a rövidebb, majd lassanként hosszabb irományok megalkotásába... és azt sem fogom soha elfelejteni, hogy mi az, ami a mai napig hajt...

...nem tagadom azt sem, hogy volt idő, mikor abba akartam hagyni, fel akartam hagyni ezzel a Szenvedéllyel és a visszájára fordítani mindent. Egyszerűen feladni mindent, azon belül is legfőképpen az Álmodozást. Viszont ha ezt megteszem, akkor életem egyik eddig legnagyobb hibáját követtem volna el, így hálás vagyok azért, hogy volt / voltak Valakik az életemben, akik nem engedték, hogy megtegyem.

Ők azok, akiket én csak „egyszerűen” Angyaloknak hívok. Igazi Kincsek. Gyémántok vagy inkább Csillagok a Lelkem szürke Égboltján és azzal, hogy az életem részei, beragyogják az árnyékos helyeket is. Örökké hálás leszek Nekik, mert tudom, hogy Nélkülük most nem lennék az, aki vagyok és nem lennének Álmaim sem... néha kicsiny Álmok, néha Lehetetlennek és Elérhetetlennek tűnő Álmok. De Velük megtanultam azt, hogy az Álom az egyetlen olyan dolog, amit Soha Senki nem vehet el tőlünk... és nincs szebb ember annál, aki mer álmodni...

Köszönöm, hogy az életem részei vagytok, és itt vagytok nekem akkor is, amikor összegyűlnek a sötét felhők az égen...

Valamint köszönöm Minden Csendes és „Hangos” Olvasónak és Idetévedőnek! Tőletek és Miattatok tart itt ez a blog, ahol most tart. Köszönöm! Mindenkinek egyesével, remélem, hogy egyszer tényleg, valamilyen formában összesodor Veletek az élet és akár „személyesen” is kifejezhetem a Hálámat Nektek egy-egy meleg ölelés kíséretében! Köszönöm!

Végezetül pedig, mert igencsak hosszúra kezd sikeredni ez a kis Bejegyzés! A lehetőség most is él, ugyanúgy, mint a korábbi Mérföldkövek meglépésénél, bár mint azt korábban jeleztem, némi csúszás várható lesz benne, de igyekezni fogok az Álmodással. Ahogyan a külön álló történeteimet sem fogom abbahagyni, pusztán a megszokottnál lassabban fognak érkezni a részek, de nem befejezni egyiket sem fogom! Ez biztos! Tehát aki követi a többi Álmot, attól csak egy kis Türelmet szeretnék kérni, mert minden Titokra és Kérdésre fény illetve válasz fog születni idővel...

Köszönök mindent... * 대단히 감사합니다 * ^-^

언니