Csak megtörtént... [18+]

~~~ KeyGiCat! Megérkeztem az Általad kért Álommal, mely végül egy nagyon hosszú One Shot lett. Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást hozzá! <3 <3 <3 ~~~

Egyszerűen csak megtörtént. Nem tudom, hogyan és nem tudom, mikor. Olyan könnyedén és mosolyogva indult minden, aztán lassanként lett egyre szorosabb a kapcsolatunk. Talán már nem is emlékszem, hogyan is történt az első találkozásunk, mi volt az első mondat, ami elhagyta a számat felé, de azt tudom, hogy egy ideje minden nap ugyanaz az egyetlen szó vet véget a napunknak minden este. Egyetlen szó, ami mégis hegyeket képes megmozgatni és vulkánokat tud feléleszteni...

Most is minden pontosan úgy indult, ahogy az péntek esténként szokott. Ő kirugdalta a szobatársát a közös kollégiumi szobájukból, én pedig átbuszoztam hozzá arra az estére, hogy végre kibeszéljük a nehézkes hetünket, elvesszünk a női csacsogás rejtelmeiben és belemerüljünk legalább két filmbe, amit még egyikünk sem látott, viszont egyedül én nem voltam hajlandó megnézni.

A táskámba bepakoltam a váltóruhámat meg a méregzöld hálóingemet, ami a héten volt soron. Persze mit sem törődtem a mély dekoltázsával és az egyik oldalán lévő slicceléssel, hiszen aludtam már együtt vele, csak másik hálóingben. Nyugodtan készítettem össze a ruhákat és a fogkefémet is behajítottam a táska mélyére, a választható filmeket pedig egy hengeres dobozba tettem, az pedig a ruhakupac tetején végezte.

Miután háromszor leellenőriztem, hogy minden fontos kellék megvan az ottalváshoz, némi rágcsálnivalót is behajítottam a táska oldalzsebébe, aztán beleugrottam a legkényelmesebb – no, meg újonnan beszerzett – fekete sportcipőmbe, amit azóta is csak „Szerelem első látásra”-ként becézek, majd az ajándékba kapott rajongói pulcsimat a derekamra kötve léptem ki a lakás ajtaján, hogy végre egy kis szabadságban legyen részem.

Szinte már futottam a megállóig, hogy mielőbb ott lehessek, de persze feleslegesen tettem, mert a fémmasina nem jött előbb, hogy engem idő előtt elvigyen imádott barátnőmhöz, így kénytelen voltam legalább tíz perccel tovább szobrozni a megállóban, az egyébként is szokásos tizenöt perc mellett. De nem számított, csak végre úton legyek hozzá.

Éreztem, ahogy hosszú karjai oltalom alá vonnak, puha ajkai pedig a homlokomra simulnak, ezzel így üdvözölve engem. Kis híján beleszédültem a saját képzeletembe, amikor végre begördült a fehér, lemosatlan járgány és egy biztos ugrással felpattantam rá. Gyorsan megváltottam a menetjegyemet, majd a hátsó ülések egyikét vettem célba, ahogy azt a közös utazásaink során volt szokásunk.

Türelmetlenül számoltam a perceket, amik hátra voltak a találkozás pillanatáig, az egész út alatt az ujjaim között szorongattam a telefonomat, hogy a megfelelő időben odaszóljak neki, hamarosan érkezem. Így is tettem most is. Hármat csörgettem, majd kinyomott és tudtam, hogy alig nyolc perc fog elválasztani már csak tőle és attól az érzéstől, amit táplált irántam... és én iránta.

A leszállóhelyet fürkészve álltam fel az ülésről, majd nyomtam is meg a kék színű gombot, hogy jelezzem a buszsofőrnek, megérkeztem a célomhoz. Szabályosan leugrottam a járműről, és azonnal keresni kezdtem a szememmel imádottamat, de a vigyor, ami az arcomon ült, hirtelen fagyott le, amikor tudatosult bennem, hogy még nem érkezett meg. Rettenetesen megijedtem, mert ilyen még soha nem fordult elő vele. Mindig előbb ideért és mindig ő várt rám. Nem pedig fordítva.

Többször körbeforgattam a fejemet, hogy talán csak nem vettem észre valamelyik várakozó mögött, de sehol nem láttam az alakját, amit ezer közül is felismertem. Kezdtem teljesen kétségbe esni és már reszketve nyúltam a mobilom után, hogy felhívjam, mégis mi történt vele. Épp csak feldobtam a táskát a vállamra, hogy könnyebben a fülemhez tudjam emelni a telefont, amikor valaki a hátam mögé lopakodott és a bal fülemnél megéreztem meleg sóhaját.

Ösztönösen hunytam le szemhéjaimat a lélegzetvétel pillanatában, visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, a batyum pedig azonnal lecsúszott a vállamról és a földre pottyant. Két kar fonódott derekam köré, majd egy áll érintette a bal vállamat. Felhőtlen mosoly kúszott ajkaimra, a következő szívdobbanásomkor pedig megfordultam a védelmező végtagok alatt és karjaimat a tulajdonosa nyakára kulcsoltam.

Orromat automatikusan fúrtam nyakszirtjébe és szívtam is be az illatát a következő sóhajomkor. Erősebben szorított a testéhez, szívverése most is nyugodt volt, ahogy mindig és ezzel engem is állandóan megnyugtatott. Még inkább átkulcsoltam a nyakát, még közelebb préseltem magamat hozzá és azzal együtt mindenről megfeledkeztünk magunk körül.

Néhányan ugyan furcsán néztek ránk, amiért ilyen sokáig kapaszkodunk a másik testébe, páran viszont – akik hozzászoktak ezekhez az alkalmakhoz, mert tanúi lehettek többször is – csak mosolyogtak ránk. Nos, igen. Nem egyszerű megérteni a mi viszonyunkat, hiszen túl van már néhány dolgon, tapasztaltunk már meg sokat egymás mellett és mégis itt vagyunk a másiknak. Mindig. Hosszú percekig öleltük át egymást, nem foglalkozva a zsibbadással, amit végül csak egy halk nyöszörgéssel nyugtáztunk mindketten.

- Ideértél, Kincsem? – Mosolyogva lazított a szorításán és húzódott picit hátrébb tőlem.

- Ühüm – bólogattam egészen piciket, az én számra egy picit szélesebb vigyor költözött, ahogy egymásra néztünk. – Hol voltál? – Kérdeztem kicsit aggódva, mire csak még jobban elmosolyodott.

- Vettem neked egy meglepit – puszilta meg a homlokomat, bennem pedig azonnal kérdések tömkelegei fogalmazódtak meg.

- Mit? Mégis mit vettél te nekem? Nem kell, hogy költs rám! – akadékoskodtam megállás nélkül, mire fogta magát és nyomott egy puszit a számra.

- Menjünk!

Ezzel felkapta a táskámat a lábam mellől, a saját vállára kanyarintotta a szütyőt, majd másik kezével megragadta a csuklómat és húzni kezdett. Döbbenten pakoltam a lábaimat egymás után, ujjaim ösztönösen fonták át az ő ujjait lépteink során, bennem mégis cikáztak a gondolatok és egyetlen kósza érintés, amit végképp nem tudtam hova tenni. Megcsókolt. Vagy mégsem? Véletlen tette? Szándékosan hajolt a számra, hogy azzal fojtsa belém a szavakat? Miért? Hiszen máskor mindig csak rám szólt. Most mégis...

Lüktetett a mellkasom, ahogy haladtunk a szürke járdán, óvatosan sétálva az emberek között. A kissé roskadozó, megkopott sárgaszínű kollégiumi épület egyre közelebb tűnt, az én mellkasom viszont annál inkább lett egyre szűkösebb. Vártam, hogy végre magunk legyünk, azonban a félresikerült csók után nem tudtam, hogy mégis hogyan legyünk kettesben.

Az épület főbejáratához érve udvariasan köszöntünk az idős portásnak, aki ezúttal is csak egy mélyebb morgást engedett ki a bajsza alatt, majd hanyatt dőlt a fekete karosszékben, feljebb húzta a cipzárját rojtos, barna pulóverén és tovább szendergett a délutáni pihenő idején. A folyosó vége felé vettük az irányt, a hátsó lépcső felől rövidebb volt megközelíteni a szobáját. Plusz nem kellett seregnyi diáktársba sem belebotlani, majd jópofizni velük, ahogy az ilyenkor szokás.

Az emeletre érve a szokottnál idegesebb lettem, ólomsúlyúvá vált a cipőm talpa és alig tudtam lépdelni mögötte. Egyszer sem nézett hátra, rendületlenül fogta a kezemet, másikkal pedig a táskámat cipelte továbbra is. Az ajtóhoz érve előkapta a kulcsot, majd egy gondolattal később már ki is nyílt a mélybordó falap és elém tárult a kicsiny és visszafogottan bútorozott lakrész.

A két ágy közül az egyik természetesen be volt vetve, a másik viszont rendezetlenül állt a szoba egyik sarkában. A fekhelyek között, az erkélyről beszűrődő napsugarak épp elengedő fényt biztosítottak mindig is sötétedésig, a lágy szellő pedig átjárta a helyiség minden zegzugát, ezzel engem kissé megborzongatva olykor.

- Nem jössz be? – Pillantott felém, ahogy a táskám a bevetett ágy mellett helyet foglalt, én pedig egy nagyobb méretű gombócot tuszkoltam le a torkomon ezzel egy időben.

- Kezet mosok – motyogtam kissé elhaló hangon, miközben irányt vettem az erkéllyel szemközti, zuhanyzós fürdő felé.

Elnyújtottam a megszokott mozdulataimat, majd a nedves tenyereimet a kellemes gyümölcsillatú, halványlila törölközőben szárítottam meg, aztán pedig visszaballagtam az ajtóhoz, hogy végre a cipőmet is lerúgjam magamról, mielőtt összehordom a koszt a gondosan feltakarított szobában, amiért már szinte csak ő volt a felelős a trehány szobatárs miatt.

- Szeretnéd a meglepidet? – Szólalt meg alig hallhatóan az ágyra ülve, bennem pedig az ütő is megállt a hangjától.

Ezúttal is lágy és dallamos volt, halkan csengett minden szava, én mégis beleremegtem a melódiába. Nem tudtam, hogy miért, hiszen mindig is így szólt hozzám minden alkalommal, de most mégis másként hatott rám. Miután megszabadultam a lábbelimtől én is az ágyhoz battyogtam, majd egy lendülettel lehuppantam mellé, aztán babzsákként dőltem végig a puha ágytakarón.

Karjaimat a fejem alá csúsztattam, a szemeim pedig lecsukódtak. Mindig is így tettem, hiszen otthon éreztem magam és nem volt másra szükségem, csak mellettem legyen. Melegséget árasztó tenyere csupasz nyakamhoz ért, hosszan végigsimított gerincem mentén, apró remegést kiváltva belőlem, amit pusztán egy könnyed mosollyal reagált le.

Újra és újra megismételte a mozdulatot, majd a fejemhez nyúlt és vigyázva kivette feltűzött tincseimből a fekete csatot és az éjjeli szekrényére tette. Ujjai közé fogta a vékony, fekete hajgumimat és attól is megszabadította fürtjeimet. Elmosolyodtam. Nem tudom, miért szerette, ha ki van engedve a hajam, engem már inkább idegesített, viszont nem voltam hajlandó levágatni sem, mert néha egész jól elvoltunk. Bársonyos ujjbegyeivel a tincsek közé tévedt, aztán lassan fellazította őket.

Elégedetten felszusszantott miután végzett a hajammal, majd újra a hátamat kezdte gyengéden cirógatni, míg végül magam mellé nem húztam egyik karommal, amit időközben kiszabadítottam. A derekára csúsztattam én is a végtagomat és oldalát cirógattam finoman. Puha párnái halántékomra simultak, apró puszikat hintett bőrömre, amiket csak mosollyal voltam képes viszonozni. Jól esett a törődése. Mindig is...

Mellém fészkelte magát, szorosan hozzám bújt és megállás nélkül simogatta a hátamat, amitől lassanként szenderedtem el. Hiába nem voltam álmos, mellette bármikor képes voltam elaludni. Nyugalmat és szeretetet árasztott minden egyes érintése.

- Na? – Hajolt fülemhez, meleg lehelete végigbizsergette a bőrömet. – Kéred a meglepidet?

- Kérem – suttogtam piciket bólogatva, még mindig csukott szemekkel.

- Jó – újabb puszit kaptam az arcomra, majd egy hosszú hátsimítás után felkelt mellőlem.

Felemeltem a fejemet és kinyitottam a szememet, hogy kikémleljem azt a bizonyos meglepetést, amit az első perctől fogva emlegetett. A világosbarna szekrényéhez ballagott, kinyitotta az ajtót, automatikusan elmosolyodtam, amikor szemem elé tárult az a néhány poszter, ami közös szenvedélyünket tükrözte vissza. Míg ő a ruhái között keresgélt, addig én kihámoztam magam a meleg pulcsiból és az ágy végére dobtam.

- Na, mit kap az én Kincsem? – Fordult megint felém, kezében tartva egy parányi, kék-fehér színű dobozkát.

- Mit? – Pislogtam egyre nagyobb pupillákkal, amitől csak még jobban elmosolyodott.

- Mit szeret az én Kincsem? – Közelebb lépdelt az ágyhoz, majd visszaült rá, két keze között szorongatva a nekem szánt ajándékot.

- Öhm – képtelen voltam eldönteni, hogy mire gondol hirtelen, mert a csomagolásából ítélve nem lehetett az instant tészta, amit vacsora gyanánt fogyasztottunk az ilyen estéken. – Tészta?

- Nem – kuncogta halkan, aztán elém csúsztatta a dobozkát, nekem pedig felcsillant a szemem.

- Pepero?! – kiáltottam el magam hangosan, mire ő csak nevetett egy nagyot.

- Gondoltam, hogy a melegben nem cipelsz magaddal most, így inkább vettem egyet gyorsan a boltban.

- De nem kellett volna – kezdtem ellenkezni, de ahogy a megállóban, úgy most is belém fojtotta a hangokat.

Újra egy gyors puszival némított el, azonban most egy picit tovább tartott, mint az első alkalommal. A szívem heves dübörgésbe kezdett, amikor forró párnái érintették az enyémeket, áram száguldott végig a gerincem mentén, hirtelen markoltam a dobozra, amin azonnal meg is látszott a meglepettségem. Megint csak pillázni voltam képes az előttem mosolyogva ülő imádott barátnőmre, szembogarai arcomat mérték fel szüntelenül, ajka pedig finom görbületre váltott, ahogy elmerült a feltérképezésben.

- Mi az? – Bukott ki belőlem kisvártatva, mire jobb tenyerét arcomra csúsztatta és lágyan megcirógatta a bőrömet.

- Csak néztelek – még egy puszit kaptam a homlokomra, aztán az enyémnek döntötte a homlokát és mélyen a szemembe nézett. – Szeretem nézni az arcodat. Talán baj?

- Csak nem vagyok hozzászokva – dünnyögtem az orrom alatt lehajtott fejjel, elkapva róla a pillantásomat.

- Tudom – suttogta alig hallhatóan, miközben végigvezette ujjbegyeit arcélemen, majd gyengéden államra fogott és lassan felemelte a fejemet, hogy újra egymás szemébe nézhessünk. – De épp az a célom, hogy megszokd az érzést milyen, mikor úgy szeretnek valakit, ahogy azt megérdemli.

A kép csak illusztráció

Lassan közelebb hajolt hozzám, orrát finoman az enyémnek nyomta, sóhajai cikáztak a számon, amit ösztönösen nyaltam meg, ezzel majdnem megérintve az övéit. Hüvelykujjával játszadozott az államon, míg végül megint megemelte picit a fejemet, aztán érzékien összeérintette ajkait az enyémekkel.

Párnái közé fogta alsó ajkamat, majd a felsővel is így cselekedett, aztán megint az alsót kényeztette lágyan. Combja mellett pihenő karja csípőmre siklott, még közelebb vont magához, azonban az édes és félénk csókot egy pillanatra sem szakította meg. Féltőn ízlelgette számat, majd nyelve hegyét húzta végig alsó ajkamon, újabb áramcsapást mérve testem érzékenyebb pontjaira.

Ösztönösen tártam széjjelebb a számat, utat engedve ezzel vörös izmának. Ami egy nagyobb szívdobbanásommal később át is csúszott és megkereste az én izmomat, hogy lassú táncba invitálhassa azt. Elengedtem a dobozt és mindkét karomat nyakára fontam a fokozatosan bátorodó érintések következtében. Mellkasom az ő mellkasához feszült, majd’ kiugrott a helyéről a szívem, olyan hevesen dübörgött a bordáim között... tökéletesen ugyanarra az ütemre, mint az ő lüktetése.

A hátam a puha ágyneműre simult, ő pedig óvatosan fölém magasodott, vigyázva, hogy mégse teljes testsúllyal nehezedjen rám. Ajkai és nyelve érzékien kényeztette az enyémeket, míg arcomon pihenő tenyere továbbra is arcélemen és nyakamon játszadozott, addig csípőmön pihenő kézfeje oldalamon garázdálkodott egyre magabiztosabb mozdulatokkal.

Az édes és mámorító csókba nyögtem, amikor érzékenyebb pontokon révedezett ujjbegyeivel, majd lassan elszakította ajkait és nyakam lüktető ívét vette ezúttal gyengéd támadás alá. Még több remegést és nyöszörgést váltott ki belőlem, ahogy fülem mögött csókolt, fogaival vigyázva fogott fülcimpámra, picit megmorzsolta, majd újra csókokkal hintette el kényes felületemet. Körmeimet hátába mélyesztettem, mire felmorrant, de nem hagyta abba a csókáradatot.

Bal combjával beférkőzött lábaim közé, ösztönösen szorítottam meg lábaimmal a combját, remegtem alatta. Egész testemben reszkettem és fogalmam sem volt róla, hogyan álljak le. Mert tudtam, hogy nem helyes, amit teszünk, viszont mégis akartam. Mérhetetlen módon vágytam a csókjaira és az érintéseire, azonban hamar megérezte a habozásomat, mert elhajolt nyakamról, ahogyan derekamon sem kalandozott tovább.

Nem szólt semmit, csak lassan felemelkedett rólam és maga után húzott. Két karját átfonta didergő testemen, elbújtam az ölelésében. Elveszett kislányként kapaszkodtam a vállaiba, és próbáltam mielőbb megnyugodni. Hiába volt helytelen, amit tettünk, nem tudtam nem arra gondolni. Nem tudtam nem felidézni az imént történteket.

Vigyázva eltolt magától, törődő csókot lehelt a számra, majd mélyen a szemembe nézett. Mosolygott. Cseppet sem láttam rajta a csalódás jeleit; azt, hogy abbahagytuk idő előtt, vagy éppen megsértődött volna, hogy megállítom, amit valójában nem tettem meg.

- Milyen filmet hoztál most? – Tette fel továbbra is mosolyogva a kérdést, én pedig egy mély sóhaj után végre válaszoltam.

- Többet is hoztam megint – mormoltam kissé szégyenlősen.

- Mit szeretnél megnézni közülük, Kincsem?

- Megnézed velem a Jurassic Worldöt? Nincs kedvem egyedül megnézni megint – motyogtam teljes zavarban.

- Tudod, hogy veled bármit bármikor szívesen megnézek. Beizzítom a gépet, addig keresd meg a filmet! Meg bontsd ki a meglepidet! – Megpuszilta az arcomat, felpattant az ágyról és a laptopjához araszolt.

Alig öt perccel később már megint az ágyon feküdtünk. Szorosan összebújva most is, annyi különbséggel, hogy most hátulról ölelt magához. Mellkasa a lapockáimhoz simult, szívverésünk szinkronban vert, ujjaink ragaszkodóan fonták át a másik ujját, álla pedig jobb vállgödrömben pihent. Teljesen belemerültünk a filmbe, még arról is megfeledkeztünk, hogy néha majszoljunk valamit, míg végül megint ő volt az, aki a nassolnivalóért nyúlt.

Kihúzott egy darab csokis pálcikát a dobozból, fogai közé szorította az édes máz nélküli részt, a másik felét pedig számhoz tolta. Észrevétlenül haraptam rá a nyalánkságra, majd haraptam még egy darabot belőle, míg végül forró párnákat éreztem az enyémekre simulni. Újfent. Egy édes és annál forróbb csókot váltottunk, aztán megint hozzám bújt és tovább nézte a filmet. Csupán néhány pillanat volt az egész, mégis lángra lobbantott mindent.

A rögtönzött mozizás végeztével egyöntetűen megszavaztuk a fürdőt és csak utána akartunk kipipálni egy következő filmet. Addig nyúztam, míg végül sikerült rávennem, hogy imádottam menjen el előbb egy gyors zuhanyt venni, addig pedig én is előkotortam a hálóruhámat és meg is ágyaztam, hogy utánam már ne kelljen azzal foglalkoznunk.

Miután lezuhanyoztam és magamra kaptam a hálóingemet, mosolyogva léptem ki a fürdőből és botlottam egyenesen belé, karjai azonnal derekamra tévedtek, mielőtt hátra zakóztam volna ijedtemben. Elmosolyodott megint, azonban a görbület váratlanul hagyta el ajkait, tekintete hosszan végigsiklott rajtam, meg-megállva egy-egy ponton. A mellkasom közepén és annál a combomnál, ahol a ruha hasítéka volt. Elvörösödtem, ahogy ismét rám emelte halvány, zöldeskék szempárját, írisze felcsillant a félhomályban.

Ujjai bőrömbe mélyedtek, a könnyű selyem feljebb siklott a derekamnál, kívánatos és egyben kényeztető ajkai pedig az enyémeken landoltak egy lélegzetvételem múltán. Édes csókot lehelt a számra, ajkaiból áradt a vágy és a szenvedély. Beleszédültem mindenébe. Alkarjaiban kerestem hirtelen kapaszkodót, ellenben mire megszokhattam volna az érzést, elszakadt tőlem.

- Gyönyörű vagy – pihegte elcsukló hangon ajkaink közé, homlokát az enyémnek nyomta.

- Ugyan már – dünnyögtem megbabonázva, képtelen voltam elhinni a szavait, bármennyire is voltak azok őszinték.

- Az vagy – nyomta meg szavait, majd még egy csókot kaptam tőle.

Viszonozni sem tudtam az újabb közeledését, mert megint elvált tőlem és a fürdőbe slisszolt, hogy a kifolyó vizet feltakarítsa röpke fél perc alatt. Megmosta a kezét, majd lekapcsolva a lámpát, kézfejeimre fogott. Az ágyig húzott és szinte belökött a halványkék párna és takaró közé. Már az első alkalommal is meglepődtem a színét látva, de csak egy mosolyt intézett hozzám válaszul.

- Kiválasztottad a filmet? – Súgta fülembe, mire csak biccentettem. – Jó – ezzel rá is nyomott a megállított ablakra a gépen, majd befészkelte magát mögém.

Pontosan úgy szorított most is magához, ahogy a fürdés előtt tette. Még a takaróra sem volt szükségünk, mert mindig forró teste melegen tartotta az enyémet a legnagyobb hidegben is. Alig fogtam fel a filmben zajló eseményeket, mert a lágy cirógatások vettek uralmuk alá. Egyszer-egyszer elbóbiskoltam, hogy tovább élvezhessem az édes kényeztetést, azonban amikor puha ajkait éreztem meg a fülem mögötti érzékeny résznél, valahogy hirtelen nem akartam tovább szenderegni.

Gyors mozdulattal fordultam meg karjai alatt és azzal a lendülettel, vadul tapadtam kényeztető párnáira és hívtam egy mindent elsöprő csókba. Az egész testem felforrósodott csókjától, testével fölém magasodott, jobb kezemmel rövid, barna tincsei közé fúrtam ujjaimat és még inkább ajkaimra húztam őt. Egyszerre szakadt fel mindkettőnkből egy megkönnyebbült sóhaj.

Bal karját átvezette derekam alatt és még közelebb húzott magához, ajkai és nyelve szenvedélyesen csatázott az enyémmel, jobb kezét végigvezette oldalamon, majd a hálóingem aljához érve beljebb siklott és bőrömet kezdte karmolászni érzékien. Ívben feszültem meg alatta, elszakadtam szájától és nyakának estem, egy kívánatos ponton megállva addig szívtam bőrét, míg apró lila folt nem jelent meg rajta. Mosolyogva hajoltam vissza ajkaira, tudatom peremén pedig ott táncolt a gondolat: megjelöltem magamnak.

Újfent vadul tapasztottuk össze párnáinkat, csípőmnél garázdálkodó ujjbegyei lassanként húzták feljebb a hálóingemet, míg végül teljesen megszabadított tőle. Míg én félmeztelenül feküdtem alatta, addig az ő testét még mindig a pizsamája rejtette el. Beharaptam alsó ajkamat, megragadtam halványrózsaszín felsőjének alját és fokozatosan feljebb görgettem testét, miközben apró csókokkal halmoztam el minden porcikáját, aztán fordítottam is pozíciónkon, ahogy lekerült róla a pillekönnyű anyag és kerültem ezzel én fölénybe.

Nadrágjának szegélyénél kalandoztam jobb kezemnek ujjaival, számmal és nyelvemmel domborulatait kényeztettem szűnni nem akaróan, míg bal kezem többi porcikáját simította. Lassan haladtam lefelé testén, jobb combjához érve felemeltem fejemet, ködös szemmel néztem homályosan csillogó lélektükreibe, majd visszahajoltam és lágy csókot leheltem egy érzékenyebb pontjára. Felnyögött. Kéjjel teli hangon nyögött alattam és rándult görcsbe az egész teste.

Mindkét kezemet játékba hívtam és melleit kényeztettem, míg ajkaimmal lábainál rakoncátlankodtam és őrjítettem meg mindkettőnket. Bal lábával újra lábaim közé férkőzött, picit megemelte combját, ezzel tökéletesen eltalálva az én érzékeny pontomat. Még egy nyögést préselt ki belőlem, amit ezúttal nadrágjával fedett csiklójára engedtem távozni.

Megragadta összekócolt tincseimet és biztos mozdulattal felrántott magához, hogy szenvedéllyel telve csókoljon meg. Lábát finoman mozgatni kezdte, ezzel tovább hevítve amúgy is lángoló testemet, míg nem lerángattam róla a nadrágot és bugyin keresztül érintettem meg gyengepontján. A csókba nyögtünk. Kéjtől fűtötten, őrjítően. Fogaival megharapta alsó ajkamat, majd erőszakosan áttolta nyelvét a számba, hogy fékevesztett csatát váltsanak vörös izmaink.

Megkerestem jobb kezemmel bal kezét és összekulcsoltam ujjainkat, a ballal pedig egyre határozottabban simítottam végig érzékeny testrészén. Combjával tovább dörzsölte csiklómat, még több remegést és hangosodó nyögést kiváltva belőlem, míg ismét elszakadtam ajkától és nyakának másik oldalát vettem ostrom alá és egy újabb jelet hagytam magam után porcelános bőrén... fokozatosan sodort a határaim felé, majd egy újabb őrjítő és szenvedélyes csók közben végleg megadtam magam neki.

Zihálva, remegve csúsztam lejjebb testén, aztán hámoztam ki teljesen a fehérneműjéből. Habozás nélkül hajoltam csiklójára, majd kezdtem kényeztetni számmal és nyelvemmel egyaránt, míg végül ujjaimat is játékba hívtam. Hangjai tovább gerjesztették az emészthetetlen vágyamat, míg végül az ő teste is görcsbe feszült alattam és átadta magát az élvezetnek... és nekem. Még egy gyengéd csókot adtam lüktető porcikájára, felkúsztam hozzá és lágyan összesimítottam párnáinkat.

- Szeretlek – szuszogtam ajkaink közé, mire két keze közé fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.

- Mindenkinél jobban – mosolyogta, majd egy újabb érzéki és szerelemmel teli csókba hívott.

Átkaroltuk egymást, kicsit betakargatta még reszkető testeinket, majd újfent cirógatni kezdte a vállamat és felkaromat, mígnem végleg mámoros álomba zuhantam az oltalmazó karok alatt... tudtam, hogy reggel is pontosan így fogunk ébredni. Mellette... boldogan. Szerelmesen...