A
kora hajnali napsugarak lassanként kúsztak be a függöny rései alatt,
fokozatosan megvilágítva a félhomályban úszó falakat. A szürke szőnyeg felett
parányi porszemcsék szállingóztak ide-oda, ahogy a lelógó matéria egy könnyed
fuvallatnak köszönhetően finoman megmoccant. Nem akartam felébredni. Még nem.
Még álmodni akartam egy kicsit. Édes álmot látni,
ahol te és én együtt vagyunk. Ahol meleg ölelésedben gondtalanul
felsóhajthatok, ahol lassan mozduló mellkasodba belebújhatok, és úgy
hallgathatom tovább nyugtató szívverésedet.
Morogva
nyúltam az éjjeliszekrényen visszafogottan zenélő és rezgő mobilomat kutatva,
majd hosszas tapogatás után végre sikerült elnémítanom a zajos kütyüt. Mielőtt
még a következő nagyobb lendületemmel a falhoz csaptam volna mérgemben. Annyira
utálom, mikor a legszebb álmomból ver fel, és tudom, hogy legalább egy teljes
napot kell várnom, mire megint álomra hajthatom a fejemet. A hátamra fordulva
fekete tincseim közé vezettem ujjaimat és mélyet sóhajtottam.
-
Máris menned kell? – szólalt meg a mellettem pihegő, szőke fürtöket birtokló
lány kissé rekedtes hangon.
-
Muszáj, különben elkésem – dünnyögtem csalódottan.
Még
én magam sem tudtam, mi miatt voltam elkeseredve. Hiszen sikerült az előző
fellépés, jól vettük az újabb akadályt, és persze újfent nem egyedül jutottam
el a hotelszobámba. Hiába nem szokásom rendszert űzni az efféle
kicsapongásaimból, és persze minden erőmmel próbálom is kordában tartani olykor
rám törő férfias vágyaimat, van, hogy magával ragad a hév, és persze olyankor
mindig találok legalább egy vállalkozó szellemű női partnert hozzá. Most sem
volt ez másként.
Kellőképpen
felöntöttünk a garatra mindketten, aztán a hosszú folyosón sikerült egymásba
gabalyodnunk, végül az ágyban kötöttünk ki. Mivel felesleges lett volna
bocsánatot kérnem alkalmi partneremtől, így kiengedve magamból egy újabb nagy
sóhajt, felültem az ágyon. Óvatosan félretoltam a még mindig hasamon heverő
vékony kart, aztán lerugdaltam magamról a nehéz paplant. A csúszós anyagnak köszönhetően
könnyű dolgom volt, már csak a lábaimat kellett mozgásra bírnom.
Kimásztam
az ágyból, nagyot nyújtózva nyüszítettem fel halkan, aztán ahogy megroppant a
gerincem, végre felegyenesedhettem. A duplaszárnyas ablakhoz slattyogtam, és
egy laza mozdulattal elhúztam a sötétítő függönyöket, utat engedve a felkelő
nap sugarainak. S persze eme jeles tettemmel halk nyöszörgést is kierőszakoltam
éjszakai jótevőmből, aki gyorsan feljebb húzta magán a takarót és hátat
fordítva nekem, elrejtőzött a hajnali fények elől.
Összeborzoltam
sötét tincseimet, majd a szemeimet megdörzsölve a fürdő felé vettem az irányt.
Előkotortam a komód alsó fiókjából egy tiszta alsót, és bemásztam a zuhany alá,
hogy kissé langyos zuhannyal felébresszem még álmoskás tagjaimat.
Legalább
negyed órán keresztül folyattam a vizet, nem törődve azzal, kinek jut még a
melegből, vagy ki kényszerül arra, hogy hideg vízben tusoljon le. Aztán magamra
tekertem a törülközőmet, és még nedves testtel és tincsekkel visszabattyogtam a
hálóba.
A
szőkeség még mindig az ágyban hevert, igazán mély álomba szenderedhetett, ha
még a fürdésem hangjai sem zökkentették ki őt onnan. Arra sem reagált, amikor
az ágy szélére huppantam és egy újabb mélysóhaj hagyta el a tüdőmet. Megint a
telefonom után kaptam, aminek méretes kijelzőjén egy boríték villogott.
Megköszörültem a torkomat, s a feloldó kód után megnyitottam az üzenetet.
„DongHae-shi!
Tíz perc múlva a hallban találkozunk, jelenésetek van egy újabb fantalálkozón”
Megint
csak a munka és a munka. Morgolódva dobtam magam mellé a parányi készüléket,
aztán felkeltem a matracról és újfent a komódhoz lépdeltem. Miután alaposan
összetúrtam a gönceimet, előrángattam egy feszülősebb pólót és egy farmert,
tudtam jól, úgyis megint át kell majd öltöznünk, hogy meglegyen az összhatás,
így teljesen mindegy volt, miket aggatok magamra. A lényegen nem változtat.
Visszasiettem az ágyon hagyott mobilomért, magamhoz ragadtam a tárcámat is és
már fordítottam el a kulcsot a szobaajtó zárjában és elhagytam a fülledt
levegővel teli helyiséget.
Lehajtott
fejjel, a padlószőnyeg pazar látványába merülve lépdeltem el a felvonóig, majd
ahogy mutató ujjam a kezelőpanelre csúszott, a szemközti ajtó óvatosan
megmozdult. Félszegen fordultam a hang irányába, a szívem azonnal a torkomba
ugrott, mikor kiléptél a keskeny közlekedőre. Elmosolyodtál. Féloldalasan,
ahogy csak rám szoktál, amivel végleg rabul ejtesz. Mogyoróbarna szempárodba
azonnal belefulladtam, ahogy rálelt csodálkozó tekintetemre. Mindig annyira
tökéletes a megjelenésed. Soha egy karika, soha egy ránc, soha egy kósza tincs.
Hibátlan.
Édes
hangoddal köszöntöttél, én pedig hevesen dübörgő mellkassal fogadtam
üdvözlésed. Kis híján elárultam magam reszkető hangommal, egy pillanatra úgy
tűnt, észrevetted kisfiúi zavaromat, de a lift csilingelő megérkezésével
elterelte figyelmedet. Az én legnagyobb szerencsémre. Teljes összhangban
léptünk be a fémszörnyetegbe, majd ugyanazzal a szinkronnal nyúltunk a
gombokhoz. Visszafogott remegés lett úrrá rajtam, mikor megéreztem forróságodat
bőrömhöz érni. Nagyot kellett nyelnem.
Idegesen
léptem hátrébb, lapockáimmal a lift falához tapadtam, miközben igyekeztem
minden idegességemet rejtve tartani előtted. Hosszú lesz ez a néhány emelet, míg
leérünk a földszintre. A megszokottal ellentétben most elmaradt a csevegésünk.
Kerestem a témát, amit felhozhatnék kettőnk között, nem találtam az alkalmas
szavakat. Hiszen minduntalan az a visszatérő álom jutott eszembe. Amit veled
éltem át az első közös fellépésünk óta. Újra és újra.
Ökölbe
szorítottam a kezeimet, ahogy a számlálót néztem: hogyan fogynak az emeletek,
hogyan lesz egyre kevesebb időm, amit kettesben tölthetek veled. Egyszerre
rettegtem és reménykedtem. Akartam, hogy itt ragadjak veled, s egyre csak
menekültem volna közelségedtől. Pontosan tudtam, hogy ha a felvonóban
rekednénk, többé nem tudnék parancsolni az érzéseimnek. Valóra akarnám váltani
azt az álmot, amiből soha nem akarok felébredni.
A
fémszörnyeteg hirtelen megállt, én pedig rémülten kaptam el tekintetemet az
idáig mustrált pontról. Ösztönösen néztem a kezelőfelületre, amin bal
tenyered pihent. Újfent egy méretes gombócot kellett letuszkolnom a
nyelőcsövemen, ami újra és újra megjelent ugyanott.
Kaján
vigyorral az arcodon fordultál felém, mélybarna szempárodban izgalom jelei
táncoltak, jobb kezeddel inged legfelső gombjához nyúltál, majd apránként
meglazítottad őket, míg végül teljesen szétnyílt előttem a lenge anyag.
Beleremegett a térdem izgató alakodba, s ahogy vadászó oroszlánként küzdötted
le a köztünk lévő távolságot, csak még jobban vágyni kezdtem rád.
Rád, aki rabul ejtett egy édes alkonyon.
Tenyereiddel
a fémnek támaszkodtál, tökéletes közelségben a fejem mellett. Orrod érintette
az én orrhegyemet, forró sóhajaid érzéki táncot lejtettek szapora zihálásommal. Lassan
dübörgő mellkasodat az én hevesen emelkedő és süllyedő bordáimhoz nyomtad,
miközben ágyékodat játékosan megmozdítottad felém. Felnyüszítettem az elfojtott
vágytól.
Önkéntelenül
ragadtam meg csípődet, és rántottalak közelebb magamhoz, mikor puha ajakpárod
kiszáradt számra tapadt. Vadul, már-már követelőzően csókoltál meg, aztán
hezitálás nélkül toltad át nyelved, hogy ott heves csatába kezdjen az én vörös
izmommal. Megint egy nyögéssel reagáltam kezdeményezésedre, aztán felbátorodva
szenvedélyes csókodtól és nyakamon ejtett karcolgatásaidtól, utat engedtem
irántad táplált érzéseimnek.
Megragadtam
csuklóidat, aztán egy erős és gyors mozdulattal fordítottam pozíciónkon. Én
kerültem fölénybe veled szemben. Éppen úgy, ahogy a mámoros ábrándozásaimban.
Combommal széjjelebb löktem lábaidat, tökéletesen közéjük férkőzve, majd
elszakadva ajkaidtól, nyakadat vettem szűnni nem akaró ostrom alá. A fülembe
engedted vágytól fűtött hangjaidat, ezzel engem még jobban feltüzeltél. Nem tudtam
tovább parancsolni magamnak.
Leszaggattam
rólad az inget, majd az én pólómtól is megszabadultam, s immáron meztelen
mellkasodat éreztem bőrömhöz érni. Kívántalak. Olthatatlan szomjjal vágytam
rád, hogy végre mindeneddel az enyém legyél.
-
Akarlak – ziháltam kettőnk közé, majd megragadva egy ponton testedet, tovább
fokoztam mindkettőnkben az élvezetet.
S
mikor meghallottam édes hangodat, ahogy fülembe dúdolod egyik dalunkat, tudtam,
te is épp olyan régóta kívánod ezt a percet, mint én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése