Szokták
volt mondani, hogy az emberre – vagy éppen a lányára – bárhol és bármikor
rátalálhat a szerelem. Csupán egyetlen jól időzített pillanat is elég hozzá,
hogy villámcsapásként száguldjon végig az érzés a találkozáskor. Végérvényes és
Visszavonhatatlan lesz. Teljesen felesleges küzdeni ellene, mert ami
megtörtént, az megtörtént. Azon már Földi Erő nem segít, hogy elmúljon.
Pontosan
tudom, hogy létezik ilyen, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg. Azonban nem
én voltam az egyetlen, akit váratlanul talált el Ámor Nyila és ott csapott le,
ahol soha nem számított rá. Én sem. Ő sem. Kiváltképp pedig Ők nem. Egyikünk
sem számolt az Igaz Szerelem felbukkanásával. Az Igaz Szerelem akkor jön,
amikor jönnie kell.
Ismerek
valakit, akit egy koreográfia tanulásának kellős közepén talált el az a
bizonyos nyílvessző. Tudok olyanról is, akit például egy új bakancs
vásárlásakor hozott össze a Sors Élete Párjával... és itt volnék én is
példának. Nem. Nem én vagyok a táncos, és nem én vettem azt a szóban forgó
lábbelit sem. Engem egy egyszerű nyelvtanulás alatt ért olyan
kiszámíthatatlanul. Éppen az angol nyelvtan szépségeibe – vagy inkább
mélységeibe – ástam magam, amikor megtörtént a Visszafordíthatatlan. Végérvényesen.
Azóta
sem tudom eldönteni, hogy a kiejtése volt-e, amivel elvarázsolt, vagy a
mélybarna szempárja húzott magába a pillanat hevében, vagy az Egész Lénye tette
meg a kellő hatást. Talán az utolsó elméletem lesz a megfelelő magyarázat rá.
Az is lehet, hogy minden Együtt. Attól a pillanattól fogva pedig nem létezett
többé más...
Most
mégsem a saját történetemet szándékozom elmesélni, hogyan is esett meg velem az
a bizonyos Igaz Szerelem, bár vélhetőleg lesznek kisebb kitekintések engem
illetően is, hiszen mindig boldogan emlékezem vissza arra a napra, mert azóta
is úgy él bennem, mintha tegnap lett volna.
Akiről
ez a mese szól, nem az említett táncos és nem is a vásárló. Hozzám közelálló
személyek ugyan mindketten, és elmesélhetném az ő találkozásaikat is az Igaz
Szerelemmel, azonban mégsem mellettük döntöttem. Miért? Tényleg kíváncsi vagy
rá? Épp a kiszámíthatatlansága miatt.
Mert annyira váratlanul érte mindkettejüket. Amikor
rájuk lelt az a nyílvessző, akkor fogadták el a tulajdon érzéseiket is. Noha,
mások szemében kilógnak, mások szemében elítélendő lenne, ők annak ellenére
vállalták. A kapcsolatukat, s vele együtt önmagukat is... Ezzel megtanítva
mindenki mást: Hogyan legyünk önmagunk. Hogyan találjuk meg a saját Fekete
Gyöngyünket.
~~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése