Egy Sógun Szerelme (SHINee TaeMin) - Előszó / Szereplők

* * *

Atsu Himeta, ágyas

Egy Oni jegyese, szülei Alkut kötöttek az Alvilág Istenével, hogy sarjaik nem állnak be az Alvilág Szolgái közé, ha elérkezik számukra a Vég, cserébe neki adják lányukat, Atsut. Atsu mit sem tud valódi származásáról, s valójában milyen értékeket hordoz magában, ahogyan az Onival kötött Jegyességéről sincs fogalma. Atsu azonban elkövet egy Végzetes hibát, szerelembe esik...

Onizaki Sógun, leendő hadvezér

Leendő Sógun, az Onizaki Család következő feje. Hatalommal és megbecsüléssel bír, uralkodói mivoltából adódóan keveset beszél, csupán Atsu az egyetlen, akit közel engedett magához és képes megnyílni előtte. Nem áhítozik nagy babérokra törni, ahogyan azt Apja, az Idős Sógun akarja, helyette nyugodt és békés életet szeretne élni, Atsuval az oldalán... azonban egy Sógun soha nem léphet frigyre egyetlen ágyasával sem...

Hitori Oni, Démon

Atsut ajánlották a Démon jegyesének, az Alvilág Istene után a második Fődémon, Ő dönti el, ki él és ki hal. Atsu huszonharmadik életévét betöltve frigyre kell lépnie a Démonnal, különben Atsu Ősei és Leszármazottai egyaránt Örök Kárhozatra ítéltetnek Hitori Oni által. Rideg, kegyetlen...

* * *

Előszó

Atsu Himeta, mióta az eszét tudta, szolgált. Éjjel-nappal, nem volt megállás és pihenés. Kislánykora óta az Onizaki Családnál élt, szülei alig ötéves korában kényszerültek arra a döntésre, hogy eladják egyetlen lánygyermeküket az Onizaki Család Fejének, hogy idővel annak Fiának szolgálatába álljon.

Atsu soha nem kérdezett Sorsának okáról, elfogadta a rideg tényeket és engedelmeskedett mások akaratának. Megtanulta az illemet, soha egyetlen hangos szóval sem ellenkezett. Tette, amit parancsoltak neki. Ahogyan Atsu cseperedett lassanként, úgy az Onizaki Fiú is felnőtté érett.

Tizenhatodik életévüket betöltve már mindent tudtak a másikról, ám Atsu számára ebben a korban érkezett el az idő, hogy valójában szolgálja az Onizaki Család Elsőszülöttjét. Atsuval először fordult meg a világ. A sokat hallott intelem, melyet idős nevelőjétől hallott nap mint nap, végül beigazolódott. Elérte azt a kort, amikor a megszokottnál is többet kell tennie az Elsőszülöttnek. Atsu ágyassá érett.

Tizenhatodik születésnapján felöltötte hószín, földet söprő ünnepi kimonóját, darázsderekára széles, bordószínű övet kötött, még inkább hangsúlyozva ezzel is vékony alakját. Hosszú, háta közepéig érő sötétbarna tincseit egyetlen laza kontyba kötötte az övvel megegyező árnyalatú hajtűvel, arcát pedig egy átlátszó, fehér szegéllyel díszített fátyollal takarta el, mielőtt a leendő Sógun elé járult volna.

Az örökzöldekkel és cseresznyefákkal tarkított átriumon átsétálva elért a Fiatal Férfi lakrészéhez. Reszketve emelte fel jobb kezét, az aranyszín kilincsre fogott, majd egy szívdobbanással később lenyomta a súlyos vaspántot. Az ajtó halkan nyikorgott, ahogy kinyitotta, óvatosan lépett beljebb a hatalmas helyiségbe, még félénkebben pakolta lábait egymás mögött, miután kibújt cipellőjéből.

A gyertyák nyújtotta félhomályban lassan haladt előre, egy újabb, azonban méretileg kisebb szobához érve mélyen meghajolt, hogy illően köszönthesse a bent tartózkodót. Felemelkedvén lehajtotta fejét, mielőtt még meggondolatlanul az Ifjú Sógunra nézne, ellenben alig két pillanattal később puha és meleg ujjbegyeket érzett meg álla alatt, melyek szelíd erőszakkal kényszerítették, hogy fejét megemelje.

A fátyol könnyedén lehullott Atsu arcáról, ezzel nem rejtve tovább angyali vonásait. Kissé ijedt és homályos tekintete találkozott a Sógun óceánokat megszégyenítő, kéklő íriszével, mely rögvest megbabonázta a fiatal ágyast.

A lány, mélyen elveszve a tengerszín lélektükrökben, hajához nyúlt, hogy leengedje levendula illatot árasztó hajzuhatagát, a tű csendesen koppant a parkettán, ahogy kihullott kezéből, majd ujjait fürtjei közé fúrta, hogy rendre utasítsa azokat. Remegve fogott a bordó derékpántra, kilazította a díszes kötőt, ez is a földön végezte a hajtű mellett.

Először jobb válláról húzta le a selymet, aztán bal válláról csúsztatta lejjebb, míg végül teljesen megszabadult öltözékétől és fedetlen keblekkel állt az Ifjú előtt, ahogyan lefelé sem volt más, mi leplezte volna kecses női bájait. A Fiatal Sógun lassan végigvezette kék szempárját Atsu alakján, majd újra a lányra emelte tekintetét. Csodálattal telve veszett bele a barnán csillogó szembogarakba, megkereste az ágyas kézfejeit, aztán lassan hátrálni kezdtek a méretes, baldachinnal körülvett ágy felé...