A
fiatalokkal sohasem volt könnyű dolgom, mindegyikük külön kihívás, külön
megpróbáltatás. Persze, ha olyan egyszerű lett volna velük az élet, akkor soha
nem választom ezt a pályát és nem küzdök azért nap, mint nap, hogy
kiszabadítsam őket a nyomorból vagy éppen egy új lehetőséget mutassak nekik.
Mindegyikük különleges és álmokkal teli személyiségek, de még saját maguknak
sem merik bevallani az érzéseiket.
Volt
olyan pártfogoltam, akivel azért küzdöttem, hogy elfogadja másságát és azt
tudja vállalni a világ előtt. De küzdöttem olyan fiatalért, akiről lemondtak a
szülei, mert egyetlen egyszer kábítószerhez nyúlt és ez kiderült. Csupán
egyetlen hiba miatt száműzetésre ítélték, ahelyett, hogy szeretettel fordultak
volna felé. Semmi másra nincs szükségük csak egy magabiztos kézre és két
megértő fülre, akinek elmondhatják, mikor nekik is fáj.
Nem
két perc bárki félresiklott életét rendbe tenni, de ha elegendő energiát
fektetünk bele, akkor akár csodát is tehetünk sokkal rövidebb idő alatt, mint
azt képzeltük. Szerettem olvasgatni az aktájukat, amik újabb és újabb feljegyzéssel
telnek meg, ahogy haladunk előre az időben, és ahogy egyre többet mosolyognak
rám, vagy egyre szebben beszélnek az életről. Ahogy kialakul egy új világkép
bennük, s elkezdik végre szövögetni azokat a bizonyos álmokat. De olykor én is
keservesen zokogok a falaim között, amikor tudatosul bennem, néhányuknak mennyi
szenvedést kell, vagy kellett átélnie.
Például
az a lány, akit kilencéves kora óta molesztált a nevelőapja és annak bátyja,
majd mikor teherbe esett alig tizenkét évesen, elvitték egy henteshez, hogy
soha többé esélye se lehessen anyává válni. Megtörten és reményvesztetten
került az intézménybe a sintérrel való találkozás után, és ahol maga az
igazgató vette szárnyai alá. Ma már ő is annak szentelte életét, hogy a hozzá
hasonló, hánytatott sorsú fiatalokon segítsen. Néha még felrémlik bennem annak
a lánynak az arcképe. Különösen, mikor egy fárasztó nap után a tükörbe nézek
este és ő visszanéz rám... igen. Az a lány én voltam... De kaptam egy második
lehetőséget az élettől, s hogy mit kezdek vele, az egyedül tőlem függ...
~ ~ ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése